Norvégia az én szememmel...

Minden, ami az ERASMUS félév alatt történik... Képeimet a linkblogból érhetitek el eredetiben.

Linkblog

Friss topikok

  • Reja: Nekem nem volt gondom a norvég emberekkel. Sőt, nekem csak pozitív élményeim voltak. Bárkit leszól... (2007.12.27. 11:40) Az első hét Oslóban
  • erosmattila: Hei Flóra, Tusen takk for skrive det =D. Jeg har lært norsk i Oslo! Igen ERASMUS ösztöndíjjal jött... (2007.11.10. 12:15) Az ígéret szép szó…
  • erosmattila: Tusen takk :D (2007.08.28. 08:52) A kalandok folytatódnak...
  • barbi: Szia, mi csak egy rövidebb családi "nyaralást" tervezünk Norvégiába, ill. holnap indulunk :) De n... (2007.08.08. 15:52) Jeg tror ikke
  • Réka: azt hiszem nagyon szerencsés vagy, hogy ilyen szép helyeken járhatsz ;))) fényképezz sokat és tedd... (2007.07.23. 19:03) A mai kirándulás

Velkommen uka - azaz a nulladik hét

2007.08.24. 16:53 | erosmattila | Szólj hozzá!

Augusztus 13-án reggel kezdetét vette a bevezetés az NHH* diákélet sűrűjébe... és ezt szószerint kell érteni :) néha pedig :(

*[ejtsd: NHoHo - mint a Mikulás :)] Pár szóban az iskoláról, először is nem magyar értelemben vett egyetem (ezért írtam, hogy iskola), gyakorlatilag üzleti főiskola, ami egyetemi diplomát is ad. Tisztességes nevén: Norges Handelshøyskole, z az intézmény az elsőszámú "business school" Norvégiában (mint nálunk a Közgáz Gkar :). Ennek ellenére a net olyan sz_r, hogy kezdem visszasírni a betárcsázós korszakot... na jó, azért nem ennyire rossz, megközelítjük az ISDN sebességet (most pl. 89 kbit/s-kel nyomjuk), kellemes... Azt mondanom sem kell, hogy a skype állandóan szétkapcsol, úgy ahogy tette ezt az előbb is... már nagyon unom...

Nos, vissza az eredeti témához: velkommen uka. Természetesen először egy általános előadáson kellett átesni (Norvégia európai ország, de nem EU ország meg hasonlók, vicces volt - Norunn tartotta, tudjátok a kedves néni :). Utána egyenként (mind a kb. 180-an) fel kellett állni és elmondani ki vagy és honnan jöttél... Megint én voltam az egyetlen magyar (már kezdem megszokni az érzést) ugyanis Dani és Ádám vmi miatt ekkor még nem volt itt - Amúgy jó, hogy "aklimatizálódtam" az érzéshez, hogy egyedül kell boldoguljak, ugyanis a Daniékkal annyira megyek, hogy "nye"... azaz, olyan mintha itt sem lennének. Ketten egymáshoz nőttek, mert ők CEMS-esek (azoknak, akik nem a Közgáz vonzáskörében élik mindennapjaikat, azoknak elmondom, hogy mit is jelent a CEMS valójában: egy spediális program üzleti menedzsment hallgatóknak, ami egy jókora felsőbbrendűség érzést ad az arra hajlamos embereknek). Ezért gyakran kezdődik úgy beszélgetés, hogy CEMS-es vagy, vagy csak sima cserediák ("just exchangestudnet") - jó érzés, nekem elhihetitek... Na megint elkalandoztam...

A kötelező formailtások után (mint pl. kinek kell orvosi vizsgálatra menni meg stb. - apropó hála 2004. május elsejének, mi magyarok már nem jelnetünk egészségügyi fenyegetést a norvégokra, különben minket is vártak volna a "kurkászaton") megvehettük 200 koronás karszalagot, amit "ránkheggesztettek" és aztán minden programban résztvehettünk általa. Nos meg kellett keressük a csoportunkat - igen már megint csoportokba lettünk osztva - ez vmi norvég máni lehet. Én a 4-es számú "szürke" csoportba kerültem, igen nemzetközire sikerült, ugyanis 18 különböző ország képviseltette magát :) A csoportvezetőink ("mentor" norvégul "fadder") Jeanette, Marianne és David (ő spanyol, a lányok norvégok) elvileg ők voltak hivatottak összefogni minket, meg stb. többé-kevésbé sikerült is... Ők először is körbevezettek bennünket az egyetemen, mit merre találunk :) ez kedves dolog volt.

Rögtön "preparty"-val indídottunk, aztán este party, néhányaknak pedig "afterparty" is volt... Igen ilyen a norvég ifjúság itt az NHH-n. Isznak, isznak, isznak... lerészegednek (minden este) aztán ha még meg tudnak állni a lábukon, akkor tánc helyett ugrálnak, ugrálnak és ugrálnak... Jah, és ami a legborzasztóbb, a lányok is rengeteget vedelnek, ugyanúgy mint a fiúk... nem túl szívderítő látvány látni egy részeg lányt a padlon kúszni... Más kultúra, én magyarként nem ehhez vagyok szokva... Egy biztos a norvégok túl tesznek a magyarokon (!) - igen kérem, lehet meglepődni, én legalábbis nem tapasztalatm, hogy ez a Közgázon ennyire mindennapos lenne. Amúgy csak sört isznak, nem azért mert annyira szeretik, hanem mer ez a legolcsóbb: 700-1000 HUF/4dl... Igaz ők megengedhetik maguknak... Ahogy Cecilie elmondta, itt nemcsak az árak magasak, hanem Európában a norvég fizetések a legmagasabbak, tehát ők csak a fizetésük 10%-át költik élelmiszerre... Én meg majd' az összes pénzemet... Tehát lehet számolgatni, ha egy kisbevásárlás 3700 HUF, ezt minden 2. nap megismétled, és heti egy nagybevásárlást veszünk, mondjuk 10.000 Ft-tal, mennyi egy átlag norvég fizetése? :) - várom a megoldásokat :D

Az első este volt a "beavatás", amin állítólag minden NHH tanulónak át kell esni (az iskola alapítása óta ez a hagyomány), előrebocsájtották, hogy ne a legszebb ruhádat vedd fel... szóval mindenki parázott kicsit, Valérie (belga, tök vicces amúgy mikor magyaráz, mert olyan tipikus francia gesztusai vannak :p) pl. "játszópólót" húzott a többi fölé :). Mindez az egyetem pincéjében lévő "Klubben"-ben zajlott, itt is saját disco van, kisérteties... Idétlenebbnél idétlenebb ivós feladatok voltak, pl. egyhuzamra idd ki a sört, aztán borítsd a fejedre, hogy tényleg üres, majd tedd a földre, fogd a száját és fussd körbe 10-szer, voltak páran akik eltaknyoltak...(nem csoda). Aztán bevezettek egy sötét szobába, amit egy kalóznak öltözött egyén őrzött, bent ugyancsak jelmezbe öltözött egyének vártak. Le kellett térdelni, kezünkbe adtak vmi gyanús alkoholtartalmú "italt" meg kellett esküdni vmire és meginni... Ennyi volt, szóval csak be akartak sz_ratni... A buli intenzitásáról csak annyit, hogy úgy félidőtájt mentősök kezdtek körözni odabent, mindenbizonnyal vmi alkoholmérgezett egyén után kutatva... Ez itt mindennapos, legalábbis ez látszott a mentősnő arcán...

Alan (Kanada) David (Spanyolo.) Madeleine (Svédo.) Jeanette (Norvégia) Jouni (Finno.) Én és 1/8ad Anja (Németo.)

Kedden kijött a rendőrség az egyetemre, hogy mindenki leadhassa a tartozkodási engedély kérelmét, ez kedves dolog volt, hogy így "házhoz jöttek", majd kaptunk ebédet is :). Ismét előparty következett, most épp a mentorunk lakására mentünk (megjegyzem, általános dolog, hogy az NHH-n tanulóknak saját lakása van Bergenben, ennyit az életszínvonalról :) illetve egyeseknek emellé még a nyitott-tetejű BMW is dukál - ezért is tudnak minden nemzetközi diáknak helyet adni a koliban). Itt Astrid (holland) javaslatára, mindenki írt vmit egy postit-re, majd húztunk egy tálból, a homlokunkra ragasztottuk, és találgatni kellet ki vagyok? Én Bill Clinton voltam... és én találtam ki a leghamarabb :D. Ezután következett a kocsmatúra (ez is olyan közgazdász dolog lehet) az összes kocsmát végigjártuk a belvárosban, és mindenhol inni kellett, verseny volt a csoportok között, kedvelt játékuk, hogy félbevágott műanyagpalac szájára csővet ragsztaank, és belezúdítják a sört, és bírd kiinni (beer-boom), kellemes, persze ez is megvolt spékelve sílécen való gyaloglás a főtéren, meg körbe-körbe futkozással... Az egyik helyen pl. rendőrnőnek öltözött lányok, meg félmesztelen olajos testű srácok vártak minket bilinccsel... ebben is volt vmi koncepció... Mivel megéheztünk elmentünk a BurgerKingbe (azért ide, mert David utálja a McDonald'sot), hát mit ne mondjak nem szívbajosak, kb. negyed órát vártam a kajára (ezek szerintnem nem olyan a szabály, mint otthon), de legalább elfogadták a Mastercardot... Ennek az estének köszönhetően megismertem Anielat (kanadai lengyel), aki ugyancsak ott volt Oslóban norvégot tanulni, csak ő a hathetes kurzuson, végre vki, akivel tudtam norvégul társalogni... Ugyanis a mentoraim nem akarnak norvégul kommunikálni, igazságszerint a legtöbb norvég úgy néz rám, mintha megrövidülne az által, hogy én norvégul tanultam, ez tükröződik a legtöbbek szemében, vagy csak értetlenül állnak, mikor norvégul szólalok meg, és ha esetleg azt mondom, hogy "csak kicsit értek, ezért lassan", erre az a válasz, hogy átváltanak angolra, ennyit a gyakorlásról...

Szerdán megjött ismét az eső, így a városnézést elnapolták... Estére vmi szórakoztató programot ígértek, csak azt felejtettékel modani, hogy az egész norvégul lesz. Így a nemzetközi cserediákok nem igazán élvezték a dolgot. Sebaj, előtte és helyette csaptunk egy kis partit a konyhánkban (Astrid és én ugyanis egy folyoson lakunk). Itt sok minden történt, úgy értem Alanben (kanadai) dolgozott az alkohol rendesen, így elénekelte nekünk a kanadai himnusz, illetev Celin Diont is éneklet (kicsit fura figura - a karaokee alkalmával meg pl. George Michealt éneklet, mi az hogy éneklet, komplett előadást láthattunk tőle, Georgee stílusban), erre a norvég lányok (Jeanette és Cecilie) előadták a norvég himnuszt. Hosszú este volt :)

Csütörtökön tovább esett az eső, így az eredetivel ellentétben az egyetem udvarán tartottuk meg a barbecuet. De előtte volt az első norvég nyelv és kultúra óra... A néni nagyon érdekes (Hun er veldig spesiell), adott pár alaptanácsot, amit jó ha tudsz a norvégokról, pl. hogy 16 éves koruk körül elfelejtik a légyszíves és az elnézést szavakat... ez sajnos tényleg így van, tapasztalaható a mindennapok során... A magyarok nagyon udvariasak, ismételten mondom. A lényeg az, hogy nem fogok itt norvégot tanulni, mert a félév végére jutnak el oda, amit mi 3 hét alatt megtanultunk Oslóban. Sajnos a beszélgető órákra sem tudok járni, mert előadásom van akkor... De tényleg, hogy mennyire különböző a bergeni és az oslói kiejtés, nem tudom ezt hogy tudják kivitelezni, mikor nem is olyan nagy ország (4,5 millióan vannak csak, mégis "ahány ember annyi" tájszólás)... A barbecue-ra visszatérva, élvezet volt a szélviharban enni azt a tésztás vmit (igazán senki nem értette, hogy ez hol bbq, na de sebaj.

Na de az nap fénypontja a "Norvégia íze" volt... A 18.századi társasági összejövetelekre használt házat (ami ma múzeum) bérelték ki (ugyanis közösségi dolgokra, ma is használják, de pl. egy esküvőre nem adták bérbe, mert az magáncél - ezt az igazgató mondta el), jó volt. A bejártanál két tálcával és egy üveggel vártak bennünket. A "pia" elég erős volt, a nevét ma sem tudom, egy a lényeg egyben kell leküldeni, nem szabad ízlelgetni. Meg kellett kostólni az "előételeket", aztán talágatni, hogy mi az... Így sikeresen ettem fókát (olyan volt mint a resztelt sertés máj, csak a tudat...) na meg bálnát (ezt kifejezetten jobban tudtam volna értékelni, ha pl. meg lett volna főzve, ugyanis nyers volt... ki is köptek, bocs). Ez után egy asztal-számot kellett húzni, ahol az este hátralevő részét töltötted ismerkedtél új arcokkal :), itt fogyasztottuk el a norvég húsgombocót, kifejezetten jó volt, és korábban még sosem gondoltam arra, hogy áfonyalekvárt egyek szaftoshús mellé, de finom volt :), desszertet is kaptunk (vmi tészta volt megkenve cukros fahéjjas vajjal) na meg fagyit is norvég málnával (ezt többször a szánkba rágták, ez nagyon drága norvég málna...). Persze játszani is kellett, minden asztal indulót írt, aztán narancs átadogatás nyakból nyakba... Majd végül menj ki és gyere vissza a "legnorvégabb" dologgal amit csak találasz az éjszaka közepén. Vkik pl. leloptak egy postaládát, másik meg becipeltek egy padot a térről :) kreatív.

Az időnek köszönhetően törölve lett a hegymászás. Én meg kicsit belázasodtam, így passzoltam a pénteki évnyitót, meg az esti "shrimp&wine" vacsit is - nem vesztettem sokat, állítólag a bor osztályon aluli volt... Viszont az évnyitón elmulasztottam a kézfogást a rektorral :( oh, hogy élem túl :) a "diplomámat" azóta megkaptam, ami igazolja, hogy teljesítettem az NHH követelményeit, és beléphetek a hallagtók közé. Nagyon komolyan veszik itt, és abszolút próbálnak egyformán kezelni bennünket a norvég diákokkal :) Pl. az órák is közösek, persze, ha a norvégok angolul felveszik tárgyat.

Szombatra összeszedtem magam, így nem hagytam ki a "Sveiseaften"-t, ami ugyancsak egyidős az iskolával. Ismét csoportokban versengtünk (fő a változatosság), most állatfigurákat kellett húzni, mi lettünk a róka csoport, rengeteg olasz volt (bocs, csak három, viszont ez 50% volt, ugyanis mi csa hatan voltunk, míg más csoportok meg kb. 10, tehát nálunkn nm volt olyan, hogy én most nem akarok résztvenni, muszáj volt minden állomáson versenyezni, no meg inni). Ugyanis a suli meg a koli körül keringtünk az állomások között, csini eső kabátban, amit erre az alkalomra kaptunk. Volt pl. deszkán "síelés" a fűben (jelzem természetesen elestem :), na de azért nemcsak én. Amúgy az olaszok számát tekintve Claudia és Valentina szerint túl sokan is vannak, a legtöbbbjük kedves, és lehet velük beszélgetni (kisebb a nyelvi korlát, ugyanis ők sem perfektek angolból :(), na de azért széles skála van szunyogszemüveges, zselés hajú gigolótól a versace/gucci lányig, de azért a legtöbb normális. Ezt a sárga szerkós őrültet pl. vizeslufival kellett lövöldözni (amúgy ő a diákszervezet elnöke...)

Vasárnap megint le lett fújva minden az eső miatt, de mi egy darabig rendületlenül vártunk az esőben a megbeszélt helyen, de mivel nem jött senki szervező, ezért bementünk a városba egy kávézóba, jó volt. Beszélgettünk, Azahara (spanyol) révén újabb spanyolokat ismertem meg, a déli népek egyértelműen kedvesebbek (Oké, ezt eddig is tudtuk, de így tapasztalva jönnek ki igazán a kontrasztok észak és dél között - oh ez milyen teoretikus...).

A bejegyzés trackback címe:

https://ematinnorway.blog.hu/api/trackback/id/tr73148033

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása