Először is anyukámnak tegnap volt a születésnapja, úgyhogy megradagom az alkalmat, hogy ez úton is felköszöntsem: Isten éltessen, Anya! Puszi =)
Hétvégén nem volt semmi "izgi", leszámítva azt, hogy megállás nélkül szakadt az eső - ha azt nevezhetjük izginek... itt az ember két hónap után már meg sem lepődik, csak konstatálja: na ma megint sz_rrá fogok ázni, hiába az esernyő/kabát, nem ér semmit...
Na ebből a megfontolásból, maradt a tanulás a szobában, mint az esőt elkerülő "hadművelet"... No meg főztem, most például paprikás-krumplit =D, nem azért mondom, hogy dicsekedjek, de tök jó lett ;). A héten amúgy megegyeztünk a spanyolokkal, hogy hétvégén elmegyünk túrázni, aztán jól átejtettek, lefogllaták nélkülem a dolgot, ez betette a kaput, ennyit róluk... Aztán kaptam a norvég fapadostól egy hírlevelet, hihetelen olcsón lehetett foglalni Trondheimbe (másik híres, nagyobb város) két napig, úgyhogy jövő héten odamegyek egy napra =). Előreláthatólag, megyünk még máshová is kirándulni közösen, ebből az olaszok legalább nem hagytak ki, vasárnap este már el is kezdtük a foglalásokat... Eltelt a hétvége...
Aztán hétfő reggel kaptam egy mailt drágalátos ex-fogyasztói magatartás-dolgozat partneremtől, hogy más témát akar írni egyedül, csináljak, amit akarok... Nem tudom, milyen elintézési mód ez (talán a törököknél ez a normális...), azok után, hogy megegyzetünk és rengeteget időt feccöltem már bele... Most megyek a tanárhoz, hogy mi legyen? Ugyanis mára kaptunk még közösen egy időpontot tőle, mert tetszik neki az ötlet és meg akarja beszélni, hogyan tovább... Remélem lesz megoldás rá - Hát ugye miért us lehetne egyszerű az élet, mindig van vmi...
Mivel a bőröndöm még az Oslo-Bergen út alatt "lebetegedett" a húzokája elgörbült, Norunn megmondta, hogy talán tudják megcsinálni. De a kisebb túrák miatt kellett vegyek egy másik bőröndöt, meg amúgy is... Kinéztem egy boltot, ahol olcsón lehet kapni, csak nagyon messze van innen... Mondtam Norunnak, ő meg felajánlotta, hogy elvisz kocsival (!), mert arra lakik, ha nem bánom, hogy be kell ugranunk a fiáért az oviba! Viccel? Persze, hogy nem bánom =D, sosem gondoltam volna, hogy a nemzetközi iroda executive officer-ével fogok "shoppingolni" ;) Annyira rendes, hogy azt el sem lehet mondani, a kisfia is aranyos, 4 és fél éves, csak kicsit meg volt illetődve, természetesen... Szóval még a boltba is bejöttek velem, aztán a buszmegállónál kitettek, ők meg bementek a mekibe... Legalább a napom viszonylag jól fejezedőtt be! Kellenek az ilyen pillanatok a túléléshez, és ezt Norunn nagyon is tudja, azért is van nyitva az ajata bárki előtt, mindig van egy váll amin "sírhatunk". Köszönjük =)
Az esőre visszatérve... ma elkezdtek az egyetemen licitálni, hogy mennyi eső fog esni szeptemberben... aki a legközelebb tippel, azé lesz majd a pénz... de nagyon viccess, ahogy halásznak öltözött, viharkabátos srácok ott promotálják a folyosón a dolgot =D. Na most vár a fogy.mag tanársegéd, sziasztok
