Norvégia az én szememmel...

Minden, ami az ERASMUS félév alatt történik... Képeimet a linkblogból érhetitek el eredetiben.

Linkblog

Friss topikok

  • Reja: Nekem nem volt gondom a norvég emberekkel. Sőt, nekem csak pozitív élményeim voltak. Bárkit leszól... (2007.12.27. 11:40) Az első hét Oslóban
  • erosmattila: Hei Flóra, Tusen takk for skrive det =D. Jeg har lært norsk i Oslo! Igen ERASMUS ösztöndíjjal jött... (2007.11.10. 12:15) Az ígéret szép szó…
  • erosmattila: Tusen takk :D (2007.08.28. 08:52) A kalandok folytatódnak...
  • barbi: Szia, mi csak egy rövidebb családi "nyaralást" tervezünk Norvégiába, ill. holnap indulunk :) De n... (2007.08.08. 15:52) Jeg tror ikke
  • Réka: azt hiszem nagyon szerencsés vagy, hogy ilyen szép helyeken járhatsz ;))) fényképezz sokat és tedd... (2007.07.23. 19:03) A mai kirándulás

En dag tur til Trondheim...

2007.10.04. 19:56 | erosmattila | Szólj hozzá!

Mielőtt in medis res elkezdeném, egy kis visszacsatolás az előző hétre ;).Először is múlt pénteken levágattam a hajam (itt volt már az ideje… bocs Anikó és Kata, nem leszek Neander-völgyi =) hosszas „előtanulmány” előzte meg az akciót, ugyanis nem mindegy mennyit fizet érte az ember (az a fránya pénz, már megint, vagy inkább állandóan…) ugyanis van, ahol több mint 9000 Ft-nyi koronát kérnek egy férfi vágásért… nekem sikerült találnom egy fodrász, aki 4900-ért megcsinálta. Ez volt életem eddigi legdrágább séróigazítása… (mindegy ez csak egy gyors helyzetjelentés volt, és csak hogy tudjátok, ne Norvégiában akarjatok hajat vágatni ;). Amúgy nagyon jól sikerült, mindenki megdicsérte =) és tök jól érzetem magam utána, vmi kicsit legalább feldobta a mindennapokat! A hétvége természetesen a tanulás oltárán lett feláldozva, nem meglepő módon, megírtam 2,5 beadandót meg stb., a szokásos.
 
Egy napos kirándulás Trondheimbe... [ejtsd: trunhájm] Hétfő este lelkes készülődés vette kezdetét, ugyanis keddre foglaltam repjegyet Trondheimbe. Nem tudom, miért de senki nem vágyott oda rajtam kívül (csak nyavalyogtak, hogy nem tudják, a szokásos), úgyhogy egyedül mentem, de megérte… Így reggel 5kor keltem, az első busszal ki a reptérre stb. A becsekkoláskor volt egy kis meglepetés… totál elfelejtettem, hogy repülővel megyek, úgy értem hogy a készülődés során csak az járt az eszemben, hogy legyen azért mit inni stb. mint egy normál kirándulás esetén… na és ugye az ásványvizem miatt kicsit fennakadtam, el is kobozták a bontatlan bonaqua-mat =( Kicsit kellemetlen volt a szitu, mert a néni csak norvégul pörölt velem, de nem vittek el terroristaként (most lehet egyesek – neveket nem mondok – felsóhajtanak, hogy kár… =D azoknak üzenem, hogy még látjuk egymást ;). Amúgy a norvég reptereken nem szívbajosak, majd’ hogy nem ők kérik ki maguknak, mi az, hogy nem tudsz norvégul, mert ők nem igazán nyomják az angolt, még a gépen is csak norvégul karattyolnak… vicces. Mert én azt gondolnám, hogy a Malév gépen tuti angolul (is) mondanak el mindent (még nem utaztam Malévval, tehát javítsatok ki, ha tévednék). Nos a kalandos check in után közölték, hogy egy órával később indul a gép… Valahányszor a norwegian.no-val repülök, mindig késik, kezdem azt hinni, hogy ez nekem szól =(, a késés okát a mai napig nem tudom, mert ugye csak norvégul mondták el… Ezen csak azért gondolkodtam el nagyon, hogy ha így belföldi viszonylatban is késnek, akkor mi lesz, ha majd decemberben is úgy „döntenek”, hogy „one hour delay”, akkor buktam az Oslo-Budapest járatomat… fogalmam sincs, hogy mit lehet olyankor csinálni… annak ellenére, hogy ugyanaz a légitársaság, nem hiszem, hogy meghatná őket. Valaki tud javasolni vmit? Tudom, hogy ugyan még odébb van, de szeretek előre felkészülni, minden eshetőségre… ez nagy hibám, az egyik =)…
 

Nos végül odaértünk Trondheimbe, a reptéren rögtön megkérdeztem az információt, hogy lehet-e ott tölteni az éjszakát (ugyanis a gépem vissza reggel 6:45kor ment, így szállást nem érte meg foglalni, na meg mindenki mondta, hogy semmiség a reptéren aludni, gondoltam kipróbálom). Norunnak igaza volt, olyan kicsi reptér, hogy pihenőszoba az nincs, de az egyik terminál éjjel is nyitva van… Na mindegy, egyelőre nem akadtam fenn rajta, hisz előttem volt még egy mozgalmas nap, hogy felfedezzem ezt a szép várost. A reptérről ismét busz be a városba, elképesztő hogy itt minden repteret vagy 50km-re tesznek a várostól (majdnem annyi beérni a városba, mint maga a repülőút volt), a bergeni pl. valójában egy másik településen van (Flesland) csak Bergen Airportnak nevezik, hisz a kutya sem jönne ide azért, mert Flesland… Na mindegy. A központban találomra szálltam le, elővettem a brosúrát, amit Norunn adott és nyakamba vettem a várost =D.

Első jelentősebb állomásom a Nidaros Cathedral volt, amit román stílusban kezdtek építeni, majd gótikusban fejeztek be (ez vhonnan ismerős), ez a leghíresebb, ha nem az egyetlen ilyen korabeli norvég kőtemplom.

Maga a város is jellegzetes, különbözik kicsit a többi várostól. Természetesen itt is vannak faházak, de dominálnak a kőházak, és ugyanúgy az utcafrontra vannak épülve, mint nálunk. Ahogy a busszal mentünk egyszer olyan érzés kapott el, mintha Fehérváron lennék, azon az úton, ahol a Pestről jövő busz megy keresztül (Tomi ugye tudod, mire gondolok?). Szóval egy kicsit érzetem magam ;). Ezután követtem a térképet, ahogy előre elterveztem az útvonalamat. Meg akartam nézni a régi városfalat, mert a kisfüzet agyon dicsérte, aztán elég nagy átverés, semmi extra, csak egy sima „kőfal” pár sziklából, tehát még csak nem is magas… De legalább arra felé láttam ezt:

Aztán végig a Sandgata-n (homok út), a folyóparton egészen a Fisketorget-ig (halpiac; itt lent), majd kicsit letértem az eredetileg tervezett útvonalamról így fedeztem fel az új-negyedet olyan lakásokkal, mint amik akár nálunk is lehetnének a vízparton. A kitérő után (legalább mást is láttam a városból =) megtaláltam a folyóparti kereskedő házakat (ma boltok, éttermek meg lakások vannak benne). A házak cölöpökön félig a vízben állnak. (Bergenben is van hasonló, pl. abban van a KPMG, csak nem ilyen látványos, na meg a busz mindig csak elsuhan mellette, de egyszer majd kiszállok ott, na meg a fehér faházas lakónegyednél is =). Nagyon szép, és „impressive” ezt magyarul nem olyan könnyű visszaadni, talán mély benyomást keltő, de ez nem teljesen az… több is, kevesebb is, ezért bocsi az angol szóhasználatért. Na ezzel legalább nyilvánvaló számotokra, milyen hatással volt rám =).

 

A régi Bybro-n (város-híd) háttérben a kereskedő házakkal… (norvégul "szólítottam le" egy pasit, hogy fényképezzen le =D)

Ez után bementem a turistairodába, hogy hová lehetne még elmenni. Na meg vásároltam is, egy „aranyos” kis trollt =D. (Ez egy tipikus és híres keskeny trondheimi utca"). Az ott kapott tanácsok után ismét a nyakamba vettem a várost, az egyes számú és egyben egyetlen villamossal felmentem a várost övező erdőbe (Lian). Itt egy kisebbfajta „véres” csatába keveredtem ezzel az édes mókussal. Egyszer csak megjelent, tök közel jött, és futkározott körbe-körbe. Aztán meg mikor le akartam fényképezni, mindig elfutott, fel a fára, meg elbújt. De én nem adta fel! Lett néhány „semmilyen” képem, de végül én győztem =D.
Majd a város másik fele következett (Lade) ahol, egy séta „ösvény” van végig a fjordparton. Próbáltam segítséget kérni a buszsofőrtől, hogy vajon jó helyen vagyok-e, de nem igazán boldogultunk, mivel nem értett angolul… Az odafelé vezető úton láttam ezt a „környezetbarát” gyárat… A vízpart viszont csodás és „impressive” volt (ismét ;)…

Vagy négy kilométer gyaloglás után nem volt tovább út, nem tudom miért, mert a táblák szerint még vissza volt vagy 2,5km (amúgy ez egy jól „kitaposott” turista meg szabadidő ösvény, rengetegen kocogtak el mellett). Na mindegy egyszer csak egy lakó övezetben találtam magam és lövésem nem volt, hogy hol lehetek, eltűnt az út mikor ott kellett volna lennie… Meglehetősen kellemetlen érzés volt, aztán „leszólítottam” egy nőt, aki épp a kutyájával indult valahova… Ő sem igazán beszélt angolul, de megértette a problémámat. És azt mondta, hogy üljek be a kocsijába, bevisz a városba =D. Elmondhatatlanul kedves és jó szándékú ember, nem tudom, hogy minden északabbi norvég ilyen, vagy csak ő. Mindegy, de kellemes emléket őrzök róla ;) és az úton befelé (elég messze volt) beszélgettünk norvégul =D! Az első igazán spontán mindennapi beszélgetésem egy vérbeli norvéggal. TÖK JÓ ÉRZÉS VOLT! Aztán még mászkáltam kicsit a városban, majd vissza a „szállodába”, azaz irány a reptér…

Nem kívánom senkinek, hogy kipróbálja a trondheimi reptér nyújtotta „szolgáltatásokat”. Átmehettem a nemzetközi érkezési terminálba, ahol magamévá tehettem egy széket, felettébb kényelmes volt, mondanom sem kell… Az utolsó gép éjfélkor jött, aztán „nyugi volt” leszámítva a vakító neoncsöveket, mert ugye azt éjszakára sem kapcsolják le. Reggel kicsit merev nyakkal és sajgó háttal keltem fél ötkor, ugyanis ekkor nyitották ki az indulási terminált, és nem igazán akartam még ott csövezni, mikor az első gép megérkezik. Összekaptam magam, becsekkoltam (semmi gond nem volt ezúttal ;) és vártam a boarding-ot. A masina vmi okból másnak is kiadta ugyanazt az ülést, de a stewardess megoldotta, hál’ Isten nem volt tele a gép, és ezúttal pontosan indultunk (csak egyetlen nőre vártunk, aki kb 6:45kor érkezett, nem tudom egyesek hogyan tudják ezt megjátszani, hogy az utolsó pillanatban érkeznek… ahogy az én formámat ismerem, ha én az indulás előtti 21-ik percben érkeznék, tuti nem engednének fel… vicces). Az út során próbáltam hunyni egy kicsit, de gyönyörködtem is a tájban: hófödte hegycsúcsok és felhők, lenyűgöző volt. Sajnos jó képeket nem sikerült csinálnom, mert az említett stewardess elrakta a táskámat a fényképezőgépemmel együtt, maradt a mobilom (nyugi repülő üzemmódban volt), de 2 mpx ide vagy oda zajosak lettek, sajnos… Viszont olyannyira időben voltunk, hogy kb. 10 perccel előbb le is szálltunk Bergenben, nyomás a reptéri buszra, mert ugyebár 10-től órám volt =D. Sűrű volt a kiruccanás, de minden perc megérte, ma már a reptéri alvás, is csak egy jó emlék, legalább ezt is kipróbáltam.

Szóval simán odaértem 10-re az előadásra, amit azért nem akartam kihagyni, mert vendégelőadók jöttek Stockholmból a Procter&Gambel-től és arról beszéltek, hogyan vezették be az Ariel Sensitivet a skandináv piacra (Norvégiát kivéve, mert ez egy nagyon speciális piac). Nagyon érdekes volt, és a két srác (28 éves finn és 32 éves svéd) jó előadást tartott, a P&G-nél a fiataloknak (is) áll a világ =). Jah, amúgy ez márkamenedzsment óra volt ;). Aztán következett a csodás váll.pü előadás… Az anyag nem olyan izgi, legalábbis nekem, a tanár ugyanis nagyon lelkes, magyaráz, nagyon-nagyon (!) és még a nullával való beszorzást is leírja =) tehát olyan érzésed van, hogy tényleg azt akarja, hogy megértsd. Olyannyira, hogy a szünetben még oda is jött hozzám, és megkérdezte, hogy mennyire tartom „emészthetőnek” az anyagot… Ezt vhogy a Közgázon nem tartom valószínűnek…

Még ugyanaz nap volt egy meglepő vélemény/élmény Budapesttel kapcsolatban… Nathan (kínai-kanadai srác, minden évben más országban él/tanul), aki öt éve nálunk múlatta az időt, azt mondta, hogy hihetetlenül sok meleg van Budapesten, akik kézen fogva sétálnak az utcán, és ő itt tapasztalta ezt először, sőt melegek vannak mindenhol, még a híd alatt is. Nem tudom, hogy hol járt (vagy lehet én élek más Budapesten), de szerintem ez nem olyan gyakori, vagy hogy elfogadott-e azt meg nem tom megítélni. Mindegy most már azt is tudjuk, hogy egyes melegek szerint Budapest a „melegek fővárosa” – Norunnal gyanítjuk, hogy Nathan kereste az ilyen helyzeteket…

Más… a héten a második ember mondta azt nekem, hogy „azt hittem, görög vagy!”… az első még az első héten a mentorom volt. Na nem a szép barna színem miatt =(, hanem a nevem alapján. Ugyanis itt az ékezet nélküli Eros-ből görög vérvonalra asszociálnak =D… vicces (jó értelemben). A másik téves „nemzetiség belövést” Hovar – Ngwang szintjén lakó norvég srác – követte el, ő egyszerűen azt kérdezte: „német vagy?” ez kicsit érzékenyebben érintett, mert a németekkel inkább hadilábon állok (ami szerintem abban gyökeredzik, hogy nyaranta mennyi „tokos” fordult meg a Balatonnál…), viszont mikor rákérdeztem, hogy miből gondolta, azt mondta, hogy az angolom alapján =D, ez azt hiszem elismerésnek számít, ha azt vesszük alapul, hogy a németek jól beszélnek angolul, és vegyük ezt alapul ;).

Azt hiszem minden érdekeset megosztottam veletek, ami a héten történt. Az hogy rendszeresen főzök (és még élek) az már nem megy érdekesség számba ;). Bocs, egy gyakorlati jellegű kérdés még kimaradt, a TO-n azt mondták, hogy fizetni kell azért, hogy elfogadják az itt teljesített tárgyakat, méghozzá 3700 Ft-ot (gondolom tárgyanként, vagy esetleg kreditenként? Az még viccesebb lenne… Igaz ez? Én azt hittem az ERASMUS elfogadtatása automatikus, vagy ez nem egyenlő azzal, hogy ingyenes? Ha vki tud vmit, „please inform me”!

Annyit még mielőtt elköszönök, most vagyunk félidőnél, 10 hét múlva vége életem eme meghatározó „élmény áradatának”, nem tudom, hogy sírjak-e vagy nevessek… Azt hiszem lesz majd itt mindkettő! Üdv mindenkinek ;)

A bejegyzés trackback címe:

https://ematinnorway.blog.hu/api/trackback/id/tr82186268

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása