Többektől kaptam "élsz még?" felkiáltású maileket az elmúlt hét folyamán... Melyeket csak ma volt módom elovasni (ezúton is elnézést)... Köszönöm az aggódást és mindenkit megnyugtatok; igen ÉLEK!!! =D
Csak az elmúlt 8 napot utazással töltöttem, több ezer km-et tudhatok magam mögött... "Bejártuk Oroszországot" 70 másik vállalkozó szellemű, kedves jóbaráttal egyetemben. Azt hiszem az együtt töltött idő után és emlékére nyugodtan mondhatom ezt ;)
Ez volt az útvonal: 
Bergen–Oslo–Stockholm–Helsinki–Moszkva–Szt.Pétervár–Tallin–Stockhom
Ha kicsit sikerült kipihennem magam, jön a részletes beszámoló is...
Nos még mindig időhiánnyal küzdök (ami a'szem csak rosszabbodni fog, így hogy közelednek a vizsgák)... de elkezdtem papírra vetni mi is történt ezen a felejthetetlen, csöppet sem kis lélegzetvételnyi kiránduláson. ÍME...
Hogy megválaszoljam a „Hogy kerültél Oroszországba” és ehhez hasonló kérdéseket: az egész úgy indult, hogy itt az NHH-n (ahol tanulok, ha vki nem tudná… de ugyebár ilyen nincs =D) mindenfélévben 2x lehetőség van elmenni a nagy orosz testvéreket meglátogatni. Pontosabban az egész „Russia trip” néven fut, és a Stockholmi gazd. főiskoláról (SES) szervezi Natali (ill. az túlzás, hogy szervezi, majd később meglátjátok, miért) nekik, nekünk és a koppenhágai CBS-eseknek, ez vmi közgázosok közösen kiruccanunk ;) Nos még az elején, nem voltam biztos hogy menjek-e, mert akkor még az „utazzunk Norvégiában”-ra voltam rákattanva… de hiába, ugyanis itt semmit nem szerveznek, hogy jobban megismertessék velünk az országukat (tudjátok, ezért is mentem magam pl. Trondheimbe…) na úgyhogy végül jelentkeztem. És annyit mondhatok egy szóval: MEGÉRTE!!! Nagyon is =D és az árát is (410 € vízummal együtt) ha már így kibújt belelőm az „anyagias fiú” ;) Az útvonal a következő: Stockholm – Helsinki – Moszkva – Szent Pétervár – Tallin – Stockhom.
Mi azért az első turnusra jelentkeztünk, mert a második épphogy véget ér és másnap mehetnénk vizsgázni csodás consumer behav-ból… szóval ezért. Mivel a túra Stockholmból indult, meg kellett szervezzük, hogyan jutunk oda meg vissza. Szerencsére az olasz barátaim is jöttek így közösen intéztük a tennivalókat. Vonatjegyet vettünk Bergen-Oslo-Stockholm vonalra oda (tök olcsó volt itteni viszonylatban; 199-80NOK), de vissza már repülőt foglaltunk. Úgy terveztük, hogy egy nappal előbb megyünk, hogy azért Stockholmból is lássunk egy keveset. Most kicsit átváltok naplószerű megoldásra, hogy a gondolataim a lehető legjobban vissza… (come to my mind… Istenem már angolul könnyebben le tudnám írni… ez borzalmas, hogy 4 hónap után az embernek magyarul is gondolkodnia kell, hogy is kéne mondani… most már megértem azokat, akik huzamosabb idő eltöltése után külföldön, keresik a magyar szavakat, eddig nem hittem vna, hogy ez tényleg így van… empirikus tapasztalat)… szóval hogy a lehető legtöbbet tudjam visszaadni ebből az élmény dús 9 napból!
2007. október 23. kedd - BERGEN
Hivatalosan a trip (engedjétek meg, hogy ezt használjam a kirándulás/túra szavak helyett, mert ezek nem fedik ugyanazt teljesen…) csütörtökön kezdődött. De ahhoz hogy vonattal eljussunk Stockholmba, na meg az egy nap városnézés miatt, már most el kellett indulnunk. Egésznap csomagolás, készülődés volt, na meg azért nem hagytuk ki legalább az első órát cons.behavból (habár nem sokat adott az életünkhöz…) Telepakoltam a vadiúj bőröndömet (tudjátok, amit Norunnal vettem). 21-re volt megbeszélve a találka a koli előtt, majd közösen (majd’ 20 ember) felpréselődött az amúgy is fullon lévő buszra, irány a pályaudvar. A vonat pontosan 22:58-kor indult Bergenből, mivel az út Oslóba 7 óra vonattal, ezért gondoltunk, majd tök simán alszunk éjjel a vonaton… Az első meglepetés itt ért bennünket, ugye nem foglaltunk hálókocsit, de minden ülésen volt egy kis túlélő csomag =D mindenki kapott egy original plédet, felfújható kispárnát, „alvás segítő szemellenzőt” (ennek mi a pontos neve? Sosem használtam, mert elég egy sznob találmány ;), na meg füldugókat. Mindenki feldobódott, milyen figyelmesek (pláne a MÁVra gondolva).
El is csattantak az első képek, na meg szembesülni kellett azzal a sajnálatos ténnyel, hogy az olaszok, ha többen vannak együtt, nem szeretnek angolul kommunikálni… így hamar felkaptam egy-két, nem feltételen szalonképes, kifejezést ;) (örülsz, Tomi? remélem =D). 
Az este további része a szokásos osztálykirándulás feelinggel telet, kevés alvás stb. Az viszont furcsa volt, hogy éjjel bezárták a WC-t a vonaton, nem tudjuk milyen megfontolásból. De az legalábbis vicces volt, ahogy Pietro fel s alá kísérgette Valentinát, mert nem mert egyedül keresgélni egy nyitott után…
Hivatalosan a trip (engedjétek meg, hogy ezt használjam a kirándulás/túra szavak helyett, mert ezek nem fedik ugyanazt teljesen…) csütörtökön kezdődött. De ahhoz hogy vonattal eljussunk Stockholmba, na meg az egy nap városnézés miatt, már most el kellett indulnunk. Egésznap csomagolás, készülődés volt, na meg azért nem hagytuk ki legalább az első órát cons.behavból (habár nem sokat adott az életünkhöz…) Telepakoltam a vadiúj bőröndömet (tudjátok, amit Norunnal vettem). 21-re volt megbeszélve a találka a koli előtt, majd közösen (majd’ 20 ember) felpréselődött az amúgy is fullon lévő buszra, irány a pályaudvar. A vonat pontosan 22:58-kor indult Bergenből, mivel az út Oslóba 7 óra vonattal, ezért gondoltunk, majd tök simán alszunk éjjel a vonaton… Az első meglepetés itt ért bennünket, ugye nem foglaltunk hálókocsit, de minden ülésen volt egy kis túlélő csomag =D mindenki kapott egy original plédet, felfújható kispárnát, „alvás segítő szemellenzőt” (ennek mi a pontos neve? Sosem használtam, mert elég egy sznob találmány ;), na meg füldugókat. Mindenki feldobódott, milyen figyelmesek (pláne a MÁVra gondolva).
El is csattantak az első képek, na meg szembesülni kellett azzal a sajnálatos ténnyel, hogy az olaszok, ha többen vannak együtt, nem szeretnek angolul kommunikálni… így hamar felkaptam egy-két, nem feltételen szalonképes, kifejezést ;) (örülsz, Tomi? remélem =D). Az este további része a szokásos osztálykirándulás feelinggel telet, kevés alvás stb. Az viszont furcsa volt, hogy éjjel bezárták a WC-t a vonaton, nem tudjuk milyen megfontolásból. De az legalábbis vicces volt, ahogy Pietro fel s alá kísérgette Valentinát, mert nem mert egyedül keresgélni egy nyitott után… 2007. október 24. szerda - STOCKHOLM
Így reggel 6:20kor igen fáradtan kászálódott le mindenki a vonatról Oslóban. Gyors reggeli a pályaudvaron, meg egyebek. Aztán irány tovább a 7:28as IC-vel Stockholmba, itt vmi csoda folytán a kocsiban nem voltak meg azok a számok, ahova ülnünk kellett vna, így okkupáltunk egyéb szabad helyeket (később a kalauz közölte, hogy nem a szokásos kocsi van, ezért nincsenek meg a számok). Ez az út további 6 óra volt, képzelhetitek. Itt már nem volt olyan aktív a társaság, alvás, nyűglődés, na meg Mena (tiszteletbeli csoportvezető) olvasgatta, hogy mit hol érdemes megnézni Stockholmban/Helsinkiben. Itt a mögöttünk lévő ülésen egy Norvégiába férjhez ment olasz nő ült (ilyenek a véletlenek), így ők elég sokat beszélgettek arról, hogy milyenek a norvégok (állítólag erről, annyira nem jó az olaszom, hogy ezt megítélhettem vna, még!!!) Az EU-ba való belépésünk annyi volt, hogy az erdő közepén ki volt téve a norvég, svéd és EU zászló, ha az olasz nő nem szól, akkor fel sem tűnik nekünk, hogy átléptük a határt. Senkit nem érdekelt, hogy ki fia-borja vagy (bezzeg majd később…) 13 óra vonatozás után elértük a svéd fővárost, már csak meg kellett találjuk a hostelt… Sikerült…
itt 8+4 főre foglaltak szobát, ugyanakkor a nemek megoszlása 7+5 volt a lányok javára… így egy srácnak a lányokkal kellett aludjon, akik engem szavaztak erre a megtisztelő szerepre… no more comment =D. Miután lecuccoltunk, és vettünk le svéd koronát (ők sem adták fel a nemzeti valutájukat az euro kedvéért) nyakunkba vettük a várost, ami gyönyörű! Tényleg nagyon szép, lenyűgöző, el tudnám ott képzelni az életemet (lehet, hogy rossz helyre jöttem ERASMUSra? Egyáltalán nem! Jó itt is… csak az már inkább egy európai nagyváros). 
Végig sétáltunk a sétálóutcán, amiről tudni kell, hogy több helyen kőoroszlánok szegélyezik, ami még magában nem lenne olyan különleges, de ha olaszokkal vagy a milánói Bocconiról, akkor már igen nagy gond tud lenni, ugyanis van egy hagyományuk az egyetemen, hogy aki keresztülmegy két kőoroszlánon, az soha nem fog diplomát kapni a Bocconin (ugyanis ott a főbejáratot övezi 2 oroszlán), így hát kerülgettük az oroszlánokat serényen, néha nagy sikolyok közepette, mert vmelyik nem vette észre… De azt mondanom, sem kell, hogy a nap végére már megunták a kerülgetést, nyílegyenesen átmentek ;). 
Az utca végén elértünk az „öreg városba”, ami egy szigeten van, és tök hangulatos szűk utcái vannak. 
Itt kellett még inkább megtapasztalnom, hogy mennyire nem akaródzik nekik angolul beszélni, mikor kértem őket, hogy legalább foglalják össze röviden nekem is miről van szó, annyi volt a válasz, hogy olaszok együtt vannak, olaszul fognak beszélni – ez kicsit rosszul érintett, de túléltem… Sötétedésig a városban bóklásztunk, majd visszafelé különböző helyeket csekkoltunk, hol érdemes vacsorázni, végül egy „olasz” étterem lett a nyerő (milyen meglepő ;), le is foglalták a helyet. Ugyanis addigra már a dániai csapat is megérkezett ugyanarra a szállásra, így a pizzát már együtt költöttük el. Amúgy egész nap nagyon hűvös volt, mindenki azon sopánkodott, hogy mi lesz még Moszkvában… ez este csak fokozódott, de ennek ellenére vacsi után gyalog a nyakunkba vettük az éjszakai életet, uis be volt tervezve egy preparty az összes már Stockholmban lévő „bátor embernek”. A kijelölt Opera cafe-nál ért az első meglepetés, 100SEK (kb. 2600HUF) lenne a beugró, de mivel nem vagyunk a listán, be sem mehetnénk, még ha fizetnénk se… Így elindultunk másik helyet keresni, páran már a pizza után inkább az „Absolut jégbárba” mentünk volna (ami ugyan 150SEK, de egy koktél is jár hozzá, és mégsem részeg „csitrik” mindenütt, hanem minden, pohár, szék stb. jégből van), de ez most sem sikerült… Eljutottunk egy ugyancsak szagú hangulatú helyhez, ahol kígyózott a sor, itt sem jutottunk be; nem voltunk a listán. Amúgy általános, hogy 100SEK a beugró és min. 23 éves kell legyél… Aztán csörgött Mena telefonja, Thomas volt (a félig olasz német), hogy ő egy viszonylag jó helyen van a haverjával (ő uis a vonat után levált tőlünk), oh ez jó és hol vagy? kérdezte Mena – Laroy, hangzott a válasz – Hogy jutunk oda? – Mire mutatjuk Menanak a falon a feliratot: Laroy. Épp ott próbálkoztunk bejutni ;) vicces… Én az este folyamán többször kérdeztem, vajon a jégbár meddig van nyitva? Erre megnyugtattak, ez egy bár, tuti nyitva 3ig vagy tovább… Itt már többen megelégelték, hogy nem jutunk semmire. Úgy hogy összeverbuválódott az „irány a jégbár” csapat, fél kettő körül értünk oda, de sehogy nem tudtunk bejutni (ide sem…) de itt nem a lista miatt, hanem azért mert éjfélkor zár… Ennyit arról, hogy én éreztem… Én itt végleg feladtam a „kószáljunk még a hidegben” programot, visszamentem a szállásra… Mikor beléptem az ajtón, tudjátok ki ült a nappaliban? Christina az oslói norvég nyelvtanfolyamról, ezt a meglepetést. Tökre megörültünk egymásnak, a véletlen szitunak, meg úgy egyáltalán. Ők pár napra jöttek Oslóból, hogy megnézzék a várost (2 sráccal volt), és épp uabba a hostelbe jöttek. Ez a meglepi, meg pár kedves szó jó befejezése volt az estének…
Így reggel 6:20kor igen fáradtan kászálódott le mindenki a vonatról Oslóban. Gyors reggeli a pályaudvaron, meg egyebek. Aztán irány tovább a 7:28as IC-vel Stockholmba, itt vmi csoda folytán a kocsiban nem voltak meg azok a számok, ahova ülnünk kellett vna, így okkupáltunk egyéb szabad helyeket (később a kalauz közölte, hogy nem a szokásos kocsi van, ezért nincsenek meg a számok). Ez az út további 6 óra volt, képzelhetitek. Itt már nem volt olyan aktív a társaság, alvás, nyűglődés, na meg Mena (tiszteletbeli csoportvezető) olvasgatta, hogy mit hol érdemes megnézni Stockholmban/Helsinkiben. Itt a mögöttünk lévő ülésen egy Norvégiába férjhez ment olasz nő ült (ilyenek a véletlenek), így ők elég sokat beszélgettek arról, hogy milyenek a norvégok (állítólag erről, annyira nem jó az olaszom, hogy ezt megítélhettem vna, még!!!) Az EU-ba való belépésünk annyi volt, hogy az erdő közepén ki volt téve a norvég, svéd és EU zászló, ha az olasz nő nem szól, akkor fel sem tűnik nekünk, hogy átléptük a határt. Senkit nem érdekelt, hogy ki fia-borja vagy (bezzeg majd később…) 13 óra vonatozás után elértük a svéd fővárost, már csak meg kellett találjuk a hostelt… Sikerült…
itt 8+4 főre foglaltak szobát, ugyanakkor a nemek megoszlása 7+5 volt a lányok javára… így egy srácnak a lányokkal kellett aludjon, akik engem szavaztak erre a megtisztelő szerepre… no more comment =D. Miután lecuccoltunk, és vettünk le svéd koronát (ők sem adták fel a nemzeti valutájukat az euro kedvéért) nyakunkba vettük a várost, ami gyönyörű! Tényleg nagyon szép, lenyűgöző, el tudnám ott képzelni az életemet (lehet, hogy rossz helyre jöttem ERASMUSra? Egyáltalán nem! Jó itt is… csak az már inkább egy európai nagyváros). Végig sétáltunk a sétálóutcán, amiről tudni kell, hogy több helyen kőoroszlánok szegélyezik, ami még magában nem lenne olyan különleges, de ha olaszokkal vagy a milánói Bocconiról, akkor már igen nagy gond tud lenni, ugyanis van egy hagyományuk az egyetemen, hogy aki keresztülmegy két kőoroszlánon, az soha nem fog diplomát kapni a Bocconin (ugyanis ott a főbejáratot övezi 2 oroszlán), így hát kerülgettük az oroszlánokat serényen, néha nagy sikolyok közepette, mert vmelyik nem vette észre… De azt mondanom, sem kell, hogy a nap végére már megunták a kerülgetést, nyílegyenesen átmentek ;). Az utca végén elértünk az „öreg városba”, ami egy szigeten van, és tök hangulatos szűk utcái vannak. Itt kellett még inkább megtapasztalnom, hogy mennyire nem akaródzik nekik angolul beszélni, mikor kértem őket, hogy legalább foglalják össze röviden nekem is miről van szó, annyi volt a válasz, hogy olaszok együtt vannak, olaszul fognak beszélni – ez kicsit rosszul érintett, de túléltem… Sötétedésig a városban bóklásztunk, majd visszafelé különböző helyeket csekkoltunk, hol érdemes vacsorázni, végül egy „olasz” étterem lett a nyerő (milyen meglepő ;), le is foglalták a helyet. Ugyanis addigra már a dániai csapat is megérkezett ugyanarra a szállásra, így a pizzát már együtt költöttük el. Amúgy egész nap nagyon hűvös volt, mindenki azon sopánkodott, hogy mi lesz még Moszkvában… ez este csak fokozódott, de ennek ellenére vacsi után gyalog a nyakunkba vettük az éjszakai életet, uis be volt tervezve egy preparty az összes már Stockholmban lévő „bátor embernek”. A kijelölt Opera cafe-nál ért az első meglepetés, 100SEK (kb. 2600HUF) lenne a beugró, de mivel nem vagyunk a listán, be sem mehetnénk, még ha fizetnénk se… Így elindultunk másik helyet keresni, páran már a pizza után inkább az „Absolut jégbárba” mentünk volna (ami ugyan 150SEK, de egy koktél is jár hozzá, és mégsem részeg „csitrik” mindenütt, hanem minden, pohár, szék stb. jégből van), de ez most sem sikerült… Eljutottunk egy ugyancsak szagú hangulatú helyhez, ahol kígyózott a sor, itt sem jutottunk be; nem voltunk a listán. Amúgy általános, hogy 100SEK a beugró és min. 23 éves kell legyél… Aztán csörgött Mena telefonja, Thomas volt (a félig olasz német), hogy ő egy viszonylag jó helyen van a haverjával (ő uis a vonat után levált tőlünk), oh ez jó és hol vagy? kérdezte Mena – Laroy, hangzott a válasz – Hogy jutunk oda? – Mire mutatjuk Menanak a falon a feliratot: Laroy. Épp ott próbálkoztunk bejutni ;) vicces… Én az este folyamán többször kérdeztem, vajon a jégbár meddig van nyitva? Erre megnyugtattak, ez egy bár, tuti nyitva 3ig vagy tovább… Itt már többen megelégelték, hogy nem jutunk semmire. Úgy hogy összeverbuválódott az „irány a jégbár” csapat, fél kettő körül értünk oda, de sehogy nem tudtunk bejutni (ide sem…) de itt nem a lista miatt, hanem azért mert éjfélkor zár… Ennyit arról, hogy én éreztem… Én itt végleg feladtam a „kószáljunk még a hidegben” programot, visszamentem a szállásra… Mikor beléptem az ajtón, tudjátok ki ült a nappaliban? Christina az oslói norvég nyelvtanfolyamról, ezt a meglepetést. Tökre megörültünk egymásnak, a véletlen szitunak, meg úgy egyáltalán. Ők pár napra jöttek Oslóból, hogy megnézzék a várost (2 sráccal volt), és épp uabba a hostelbe jöttek. Ez a meglepi, meg pár kedves szó jó befejezése volt az estének…2007. október 25. csütörtök – STOCKHOLM – MAJD VALAHOL A TENGEREN
A folytatás képekben, néhány kommenttel, mert... nem ismétlem magam, de tényleg alig érem utol magam...
A folytatás képekben, néhány kommenttel, mert... nem ismétlem magam, de tényleg alig érem utol magam...
2007. október 26. péntek – TURKU – HELSINKI
2007. október 27. szombat – MOSZKVA
2007. október 28. vasárnap – MOSZKVA
2007. október 29. hétfő – SZT.PÉTERVÁR
(a honlap megadta magát, nem tok több képet feltenni, majd megpróbálom később) Sziasztok!
2007. október 30. kedd – SZT.PÉTERVÁR
2007. október 31. szerda – VISSZA AZ EU-BA, TALLINN
Kellemes 3,5 óra a határon…
2007. november 1. csütörtök – STOCKHOLM – OSLO - BERGEN
