Norvégia az én szememmel...

Minden, ami az ERASMUS félév alatt történik... Képeimet a linkblogból érhetitek el eredetiben.

Linkblog

Friss topikok

  • Reja: Nekem nem volt gondom a norvég emberekkel. Sőt, nekem csak pozitív élményeim voltak. Bárkit leszól... (2007.12.27. 11:40) Az első hét Oslóban
  • erosmattila: Hei Flóra, Tusen takk for skrive det =D. Jeg har lært norsk i Oslo! Igen ERASMUS ösztöndíjjal jött... (2007.11.10. 12:15) Az ígéret szép szó…
  • erosmattila: Tusen takk :D (2007.08.28. 08:52) A kalandok folytatódnak...
  • barbi: Szia, mi csak egy rövidebb családi "nyaralást" tervezünk Norvégiába, ill. holnap indulunk :) De n... (2007.08.08. 15:52) Jeg tror ikke
  • Réka: azt hiszem nagyon szerencsés vagy, hogy ilyen szép helyeken járhatsz ;))) fényképezz sokat és tedd... (2007.07.23. 19:03) A mai kirándulás

God Jul og godt nyttår

2007.12.24. 14:42 | erosmattila | Szólj hozzá!

Kedves Mindenki, eljött az idő, hogy befejezzem az ERASMUS félévem papírra (monitorra ;) vetését hisz már lassan egy hete itthon vagyok. Véget ért a norvégiai kaland, sajnos =( Hihetetlenül jó volt, sok kedves embert ismertem meg, új barátokat szereztem, sok élménnyel gazdagodtam. Hiányzik az ottani légkör, az ottaniak, jó volna vissza menni... Persze, jó végre itthon is lenni... De akinek volt már hasonló tapasztalata, annak nem ismeretlen ez az érzés, akinek pedig még nem, annak csak annyit mondok, hogy közel fél évig az volt az otthonom!!!

Mindenkinek köszönöm, aki lehetővé tettem számomra ezt a félévet, illetve mindenkinek, aki figyelemmel kísérte élménybeszámolómat, és pozitív visszajelzésekkel még ösztönöztek is =D

Boldog Karácsonyt és Sikeres Új Esztendőt!

Ismét final count down...

2007.12.03. 08:44 | erosmattila | Szólj hozzá!

Már csak pontosan kettő hetem van itt Norvégia nyugati szegletében... ami vizsgákkal telik =( kitöltik az ember minden idejét, nem kell aggódni, hogy másra is jutna idő...

Ezért sem tudtam írni, az elmúlt időszakban (ezúton is elnézést azoktól, akik szívesen olvasták volna, hogy mi is zajlik errefelé, remélem van olyan ;)...

Jah, azért volt időm "szerencsétlenkedni", forró olajjal sikeresen megégettem az ujjam egy hete (másodfokú hólyagos volt :'( de már jobban vagyok)... csak hogy vmi "izgit" is mondjak. Izgi volt, csak kellemetlen.

Ezt nem az utolsó "bejelentkezésnek" szánom, úgyhogy remélem még meglátogattok így virtuálisan (legalább) - igaz a záró akkord még várat magára valamelyest, mert szép kerek egész kell legyen, ahogy azt már tőlem megszokhattátok =D

Intermezzo...

2007.11.10. 11:49 | erosmattila | Szólj hozzá!

Igen, mielőtt nekiveselkednék, hogy mindannyiótokkal megosszam „Russia Trip” élményeimet, azelőtt jöjjön pár kis szösszenet =D
Ez még azelőtt történt, hogy kiruccantunk volna olyan messzire… Az aranyos (mindenki csak úgy emlegeti, cute guy, ami talán nyersfordításban leginkább a „cuki”-val adható vissza, de az nem igazán venné ki jól magát, ha én így illetnék egy másik férfitársamat ;) corporate finance tanár (tudjátok, akiről már meséltem, hogy eddig nagyon rendes volt) megkérdezte egyik óra előtt; Na mi a helyzet? (na nem olyan Joe-san =D) következő kérdésként, megpróbálta eltalálni, honnan jöttem; Te, ugye olasz vagy? … Mellé… (ennyire international fejem lenne, tudjátok, már páran mellélőttek… vagy ez csak azt jelenti, hogy nincs tipikus magyar fej ;) De feldobódott mikor mondtam, Hungary, Budapest. Kérdezte, melyik egyetem… Én mondtam simán, Corvinus (halvány fogalma sem volt), erre mondta, hogy van egy kedves barátja a Pénzügy tanszéken a Budapest University of Economic s-en. Igen itt még minding BUESPA néven futunk… Na, és az ismerőse „Krisztina Molnár”, kicsit lelomboztam azzal, hogy mondtam, hogy nem ismerem. Ugyanis a Molnár meg a Krisztina igen gyakori név… Azt ugye nem mondhattam, hogy a Pénzügy tanszék nem a szívem csücske… Érdekes szitu volt. Ilyesfajta beszélgetés otthon nem vszínű, hogy megesik egy mezei hallgató (aki ol. nem demonstrátor) és a prof. között …
Tegnap óta folyamatosan havazik =D. Most épp hihetetlen nagy pelyhekben. Olyan jól eső érzés, nem tom miatt, nem mondhatnám, hogy elöntött vna tőle a karácsonyi hangulat (pedig hasonló a szitu, most is vizsgákra kell(ene) tanulni, ez már megszokottnak számít otthon az egyetemen, hogy áttanulod a Karácsonyt…), csak olyan szemet gyönyörködtető az egész. Remélem, átérzitek ;)
Ebből kifolyólag meginvitáltam Nawangot, hogy van-e kedve hóembert építeni. Volt =D. Olyan aranyos volt, ahogy örült a hónak. Most látott másodszor havat életében... Indiában nem igazán havazik (ugyanis ott tanult eddig). Tök jól éreztük magunkat, jó volt egy kicsit nem a tanuláson görcsölni, hanem újra kisgyereknek lenni. Ő (Snowbear) lett a végeredmény: 
Ugye tetszik? Nekünk igen, közösen alkottuk =D A mi kis hómacink, született 2007. november 10. és reméljük hosszú életű lesz!
Itt van a két művész... és Attila in the air ;)
Ja, és ismételten nagyon büszke vagyok magamra... Ugyanis ma pörköltet főztem (segítség nélkül, elejétől a végéig) és nagyon finom lett =D
Na, most vissza Oroszországhoz… Nézzétek meg a másik ("Orosz kirándulás") bejegyzést ;)

Rусский поездка - Orosz kirándulás

2007.11.02. 18:31 | erosmattila | Szólj hozzá!

Többektől kaptam "élsz még?" felkiáltású maileket az elmúlt hét folyamán... Melyeket csak ma volt módom elovasni (ezúton is elnézést)... Köszönöm az aggódást és mindenkit megnyugtatok; igen ÉLEK!!! =D

Csak az elmúlt 8 napot utazással töltöttem, több ezer km-et tudhatok magam mögött... "Bejártuk Oroszországot" 70 másik vállalkozó szellemű, kedves jóbaráttal egyetemben. Azt hiszem az együtt töltött idő után és emlékére nyugodtan mondhatom ezt ;)

Ez volt az útvonal: Bergen–Oslo–Stockholm–Helsinki–Moszkva–Szt.Pétervár–Tallin–Stockhom

Ha kicsit sikerült kipihennem magam, jön a részletes beszámoló is...

Nos még mindig időhiánnyal küzdök (ami a'szem csak rosszabbodni fog, így hogy közelednek a vizsgák)... de elkezdtem papírra vetni mi is történt ezen a felejthetetlen, csöppet sem kis lélegzetvételnyi kiránduláson. ÍME...

Hogy megválaszoljam a „Hogy kerültél Oroszországba” és ehhez hasonló kérdéseket: az egész úgy indult, hogy itt az NHH-n (ahol tanulok, ha vki nem tudná… de ugyebár ilyen nincs =D) mindenfélévben 2x lehetőség van elmenni a nagy orosz testvéreket meglátogatni. Pontosabban az egész „Russia trip” néven fut, és a Stockholmi gazd. főiskoláról (SES) szervezi Natali (ill. az túlzás, hogy szervezi, majd később meglátjátok, miért) nekik, nekünk és a koppenhágai CBS-eseknek, ez vmi közgázosok közösen kiruccanunk ;) Nos még az elején, nem voltam biztos hogy menjek-e, mert akkor még az „utazzunk Norvégiában”-ra voltam rákattanva… de hiába, ugyanis itt semmit nem szerveznek, hogy jobban megismertessék velünk az országukat (tudjátok, ezért is mentem magam pl. Trondheimbe…) na úgyhogy végül jelentkeztem. És annyit mondhatok egy szóval: MEGÉRTE!!! Nagyon is =D és az árát is (410 € vízummal együtt) ha már így kibújt belelőm az „anyagias fiú” ;) Az útvonal a következő: Stockholm – Helsinki – Moszkva – Szent Pétervár – Tallin – Stockhom.
Mi azért az első turnusra jelentkeztünk, mert a második épphogy véget ér és másnap mehetnénk vizsgázni csodás consumer behav-ból… szóval ezért. Mivel a túra Stockholmból indult, meg kellett szervezzük, hogyan jutunk oda meg vissza. Szerencsére az olasz barátaim is jöttek így közösen intéztük a tennivalókat. Vonatjegyet vettünk Bergen-Oslo-Stockholm vonalra oda (tök olcsó volt itteni viszonylatban; 199-80NOK), de vissza már repülőt foglaltunk. Úgy terveztük, hogy egy nappal előbb megyünk, hogy azért Stockholmból is lássunk egy keveset. Most kicsit átváltok naplószerű megoldásra, hogy a gondolataim a lehető legjobban vissza… (come to my mind… Istenem már angolul könnyebben le tudnám írni… ez borzalmas, hogy 4 hónap után az embernek magyarul is gondolkodnia kell, hogy is kéne mondani… most már megértem azokat, akik huzamosabb idő eltöltése után külföldön, keresik a magyar szavakat, eddig nem hittem vna, hogy ez tényleg így van… empirikus tapasztalat)… szóval hogy a lehető legtöbbet tudjam visszaadni ebből az élmény dús 9 napból!
2007. október 23. kedd - BERGEN
Hivatalosan a trip (engedjétek meg, hogy ezt használjam a kirándulás/túra szavak helyett, mert ezek nem fedik ugyanazt teljesen…) csütörtökön kezdődött. De ahhoz hogy vonattal eljussunk Stockholmba, na meg az egy nap városnézés miatt, már most el kellett indulnunk. Egésznap csomagolás, készülődés volt, na meg azért nem hagytuk ki legalább az első órát cons.behavból (habár nem sokat adott az életünkhöz…) Telepakoltam a vadiúj bőröndömet (tudjátok, amit Norunnal vettem). 21-re volt megbeszélve a találka a koli előtt, majd közösen (majd’ 20 ember) felpréselődött az amúgy is fullon lévő buszra, irány a pályaudvar. A vonat pontosan 22:58-kor indult Bergenből, mivel az út Oslóba 7 óra vonattal, ezért gondoltunk, majd tök simán alszunk éjjel a vonaton… Az első meglepetés itt ért bennünket, ugye nem foglaltunk hálókocsit, de minden ülésen volt egy kis túlélő csomag =D mindenki kapott egy original plédet, felfújható kispárnát, „alvás segítő szemellenzőt” (ennek mi a pontos neve? Sosem használtam, mert elég egy sznob találmány ;), na meg füldugókat. Mindenki feldobódott, milyen figyelmesek (pláne a MÁVra gondolva). El is csattantak az első képek, na meg szembesülni kellett azzal a sajnálatos ténnyel, hogy az olaszok, ha többen vannak együtt, nem szeretnek angolul kommunikálni… így hamar felkaptam egy-két, nem feltételen szalonképes, kifejezést ;) (örülsz, Tomi? remélem =D). Az este további része a szokásos osztálykirándulás feelinggel telet, kevés alvás stb. Az viszont furcsa volt, hogy éjjel bezárták a WC-t a vonaton, nem tudjuk milyen megfontolásból. De az legalábbis vicces volt, ahogy Pietro fel s alá kísérgette Valentinát, mert nem mert egyedül keresgélni egy nyitott után…
2007. október 24. szerda - STOCKHOLM
Így reggel 6:20kor igen fáradtan kászálódott le mindenki a vonatról Oslóban. Gyors reggeli a pályaudvaron, meg egyebek. Aztán irány tovább a 7:28as IC-vel Stockholmba, itt vmi csoda folytán a kocsiban nem voltak meg azok a számok, ahova ülnünk kellett vna, így okkupáltunk egyéb szabad helyeket (később a kalauz közölte, hogy nem a szokásos kocsi van, ezért nincsenek meg a számok). Ez az út további 6 óra volt, képzelhetitek. Itt már nem volt olyan aktív a társaság, alvás, nyűglődés, na meg Mena (tiszteletbeli csoportvezető) olvasgatta, hogy mit hol érdemes megnézni Stockholmban/Helsinkiben. Itt a mögöttünk lévő ülésen egy Norvégiába férjhez ment olasz nő ült (ilyenek a véletlenek), így ők elég sokat beszélgettek arról, hogy milyenek a norvégok (állítólag erről, annyira nem jó az olaszom, hogy ezt megítélhettem vna, még!!!) Az EU-ba való belépésünk annyi volt, hogy az erdő közepén ki volt téve a norvég, svéd és EU zászló, ha az olasz nő nem szól, akkor fel sem tűnik nekünk, hogy átléptük a határt. Senkit nem érdekelt, hogy ki fia-borja vagy (bezzeg majd később…) 13 óra vonatozás után elértük a svéd fővárost, már csak meg kellett találjuk a hostelt… Sikerült… itt 8+4 főre foglaltak szobát, ugyanakkor a nemek megoszlása 7+5 volt a lányok javára… így egy srácnak a lányokkal kellett aludjon, akik engem szavaztak erre a megtisztelő szerepre… no more comment =D. Miután lecuccoltunk, és vettünk le svéd koronát (ők sem adták fel a nemzeti valutájukat az euro kedvéért) nyakunkba vettük a várost, ami gyönyörű! Tényleg nagyon szép, lenyűgöző, el tudnám ott képzelni az életemet (lehet, hogy rossz helyre jöttem ERASMUSra? Egyáltalán nem! Jó itt is… csak az már inkább egy európai nagyváros). Végig sétáltunk a sétálóutcán, amiről tudni kell, hogy több helyen kőoroszlánok szegélyezik, ami még magában nem lenne olyan különleges, de ha olaszokkal vagy a milánói Bocconiról, akkor már igen nagy gond tud lenni, ugyanis van egy hagyományuk az egyetemen, hogy aki keresztülmegy két kőoroszlánon, az soha nem fog diplomát kapni a Bocconin (ugyanis ott a főbejáratot övezi 2 oroszlán), így hát kerülgettük az oroszlánokat serényen, néha nagy sikolyok közepette, mert vmelyik nem vette észre… De azt mondanom, sem kell, hogy a nap végére már megunták a kerülgetést, nyílegyenesen átmentek ;). Az utca végén elértünk az „öreg városba”, ami egy szigeten van, és tök hangulatos szűk utcái vannak. Itt kellett még inkább megtapasztalnom, hogy mennyire nem akaródzik nekik angolul beszélni, mikor kértem őket, hogy legalább foglalják össze röviden nekem is miről van szó, annyi volt a válasz, hogy olaszok együtt vannak, olaszul fognak beszélni – ez kicsit rosszul érintett, de túléltem… Sötétedésig a városban bóklásztunk, majd visszafelé különböző helyeket csekkoltunk, hol érdemes vacsorázni, végül egy „olasz” étterem lett a nyerő (milyen meglepő ;), le is foglalták a helyet. Ugyanis addigra már a dániai csapat is megérkezett ugyanarra a szállásra, így a pizzát már együtt költöttük el. Amúgy egész nap nagyon hűvös volt, mindenki azon sopánkodott, hogy mi lesz még Moszkvában… ez este csak fokozódott, de ennek ellenére vacsi után gyalog a nyakunkba vettük az éjszakai életet, uis be volt tervezve egy preparty az összes már Stockholmban lévő „bátor embernek”. A kijelölt Opera cafe-nál ért az első meglepetés, 100SEK (kb. 2600HUF) lenne a beugró, de mivel nem vagyunk a listán, be sem mehetnénk, még ha fizetnénk se… Így elindultunk másik helyet keresni, páran már a pizza után inkább az „Absolut jégbárba” mentünk volna (ami ugyan 150SEK, de egy koktél is jár hozzá, és mégsem részeg „csitrik” mindenütt, hanem minden, pohár, szék stb. jégből van), de ez most sem sikerült… Eljutottunk egy ugyancsak szagú hangulatú helyhez, ahol kígyózott a sor, itt sem jutottunk be; nem voltunk a listán. Amúgy általános, hogy 100SEK a beugró és min. 23 éves kell legyél… Aztán csörgött Mena telefonja, Thomas volt (a félig olasz német), hogy ő egy viszonylag  jó helyen van a haverjával (ő uis a vonat után levált tőlünk), oh ez jó és hol vagy? kérdezte Mena – Laroy, hangzott a válasz – Hogy jutunk oda? – Mire mutatjuk Menanak a falon a feliratot: Laroy. Épp ott próbálkoztunk bejutni  ;) vicces… Én az este folyamán többször kérdeztem, vajon a jégbár meddig van nyitva? Erre megnyugtattak, ez egy bár, tuti nyitva 3ig vagy tovább… Itt már többen megelégelték, hogy nem jutunk semmire. Úgy hogy összeverbuválódott az „irány a jégbár” csapat, fél kettő körül értünk oda, de sehogy nem tudtunk bejutni (ide sem…) de itt nem a lista miatt, hanem azért mert éjfélkor zár… Ennyit arról, hogy én éreztem… Én itt végleg feladtam a „kószáljunk még a hidegben” programot, visszamentem a szállásra… Mikor beléptem az ajtón, tudjátok ki ült a nappaliban? Christina az oslói norvég nyelvtanfolyamról, ezt a meglepetést. Tökre megörültünk egymásnak, a véletlen szitunak, meg úgy egyáltalán. Ők pár napra jöttek Oslóból, hogy megnézzék a várost (2 sráccal volt), és épp uabba a hostelbe jöttek. Ez a meglepi, meg pár kedves szó jó befejezése volt az estének…
2007. október 25. csütörtök – STOCKHOLM – MAJD VALAHOL A TENGEREN
A folytatás képekben, néhány kommenttel, mert... nem ismétlem magam, de tényleg alig érem utol magam...

























2007. október 26. péntek – TURKU – HELSINKI








































































2007. október 27. szombat – MOSZKVA

















































2007. október 28. vasárnap – MOSZKVA

 











































































2007. október 29. hétfő – SZT.PÉTERVÁR
(a honlap megadta magát, nem tok több képet feltenni, majd megpróbálom később) Sziasztok!

2007. október 30. kedd – SZT.PÉTERVÁR

2007. október 31. szerda – VISSZA AZ EU-BA, TALLINN
Kellemes 3,5 óra a határon…

2007. november 1. csütörtök – STOCKHOLM – OSLO - BERGEN


Gå på fjellet... til Kramboden

2007.10.14. 19:50 | erosmattila | Szólj hozzá!

A hétvégét, jobban mondva szombatról vasárnapra virradóan, Kramdodenben töltöttük... egyelőre ismét először képekben, és majd ha idő/energia stb. engedi, kifejtem bőven =D van mit mesélnem...

Most tudatosult bennem, hogy még ezzel a beszámolóval is adós vagyok... muszáj eltekintenem a részletes elmeséléstől (a képek magukért beszélnek, remélem). De annyi azért belefér: ez a kis "viskó" kb. egy óra buszozásra van a sulitól. Mikor odaértünk a hegy lábához, egyszerűen le lettünk szállítva, gyalog megyünk tovább... Semmi gond, gondoltuk, hisz láttuk folytatódni az utat, de! úgy 10 méter után letértünk az aszfaltról be az erdőbe, ugyanis nincs más út megközelíteni a házat =(. Kezdetét vette a sziklamászás esőben, ennek köszönhetően egy patakban másztunk felfelé... nyakig a sárban... "élveztük"... de másnap uezt az utat lefelé kellett megtenni... Azahara pl. egy szemeteszsákot húzott a fenekére arra az esetre, ha *eggreesne, viccesen nézett ki ;)

Boden med bekkenet ("a lak kád/kondérral" ;) és kilátás a "hálószobából"...

Másnap reggel...

Itt kezdődtek és végződtek a kalandok...

Az ígéret szép szó…

2007.10.11. 14:30 | erosmattila | 2 komment

Ahogy ígértem, elmentem hogy megörökítsem Bergen „vízben álló” házait, illetve a „charming” lakónegyedet ;) De még előtte egy kép a hétfő esti naplementéről, a szobámban fogadott ez a látvány (csak hogy irigykedjetek ;) 

Kedd reggel nagyon hűvös volt, viszont csodás napsütés volt (nagyon szeretem az ilyen időt, csipős és napos, jólesett sétálni a városban - ezt csak úgy zárójelben ;) Nos ekkor készültek a következő képek.

A vízre épült ház (amúgy "Prefaboden" van benne, ami olyan mint nálunk az OBI)...

Ott az egyetem (NHH), nagyon-nagyon messze...

Egy kis helyismeret: a Sjøgaten (Tenger út), amúgy helyesen gata lenne (gate/utca ugyanis nőnemű, kivétel Bergenben, ugyanis itt nem használják a nőnemet) - na egy kis nyelvismeret is lett belőle =D

Ismét vízközelben... 

Na, azt hiszem ezt nem kell ecsetelni... KPMG "székház" Bergenben...

Hófehér házikók... Amúgy a régi faházas lakónegyedek mind fehér színűek, ennek csupán tradicionális okai vannak… A régi időkben a fehér festék volt a legdrágább, így csak a lakóházakat festették ilyen színűre. Pl. az istállók stb. piros színűek voltak, és még azok ma is =D. Ahogy elmondta egy bácsi, pár éve valahol Norvégiában egy ember modernebb színű házat akart a negyed kellős közepén, és az emberek tiltakoztak, nem festhette át a házát a’szem kékre… Igen erős itt a hagyomány/örökség tisztelete.

Az utolsó kép már a belváros, a halpiactól jobbra (Fisketorget), a buszmegálló mögött, ugyanis ért véget az aznapi kiruccanás ;)

En dag tur til Trondheim...

2007.10.04. 19:56 | erosmattila | Szólj hozzá!

Mielőtt in medis res elkezdeném, egy kis visszacsatolás az előző hétre ;).Először is múlt pénteken levágattam a hajam (itt volt már az ideje… bocs Anikó és Kata, nem leszek Neander-völgyi =) hosszas „előtanulmány” előzte meg az akciót, ugyanis nem mindegy mennyit fizet érte az ember (az a fránya pénz, már megint, vagy inkább állandóan…) ugyanis van, ahol több mint 9000 Ft-nyi koronát kérnek egy férfi vágásért… nekem sikerült találnom egy fodrász, aki 4900-ért megcsinálta. Ez volt életem eddigi legdrágább séróigazítása… (mindegy ez csak egy gyors helyzetjelentés volt, és csak hogy tudjátok, ne Norvégiában akarjatok hajat vágatni ;). Amúgy nagyon jól sikerült, mindenki megdicsérte =) és tök jól érzetem magam utána, vmi kicsit legalább feldobta a mindennapokat! A hétvége természetesen a tanulás oltárán lett feláldozva, nem meglepő módon, megírtam 2,5 beadandót meg stb., a szokásos.
 
Egy napos kirándulás Trondheimbe... [ejtsd: trunhájm] Hétfő este lelkes készülődés vette kezdetét, ugyanis keddre foglaltam repjegyet Trondheimbe. Nem tudom, miért de senki nem vágyott oda rajtam kívül (csak nyavalyogtak, hogy nem tudják, a szokásos), úgyhogy egyedül mentem, de megérte… Így reggel 5kor keltem, az első busszal ki a reptérre stb. A becsekkoláskor volt egy kis meglepetés… totál elfelejtettem, hogy repülővel megyek, úgy értem hogy a készülődés során csak az járt az eszemben, hogy legyen azért mit inni stb. mint egy normál kirándulás esetén… na és ugye az ásványvizem miatt kicsit fennakadtam, el is kobozták a bontatlan bonaqua-mat =( Kicsit kellemetlen volt a szitu, mert a néni csak norvégul pörölt velem, de nem vittek el terroristaként (most lehet egyesek – neveket nem mondok – felsóhajtanak, hogy kár… =D azoknak üzenem, hogy még látjuk egymást ;). Amúgy a norvég reptereken nem szívbajosak, majd’ hogy nem ők kérik ki maguknak, mi az, hogy nem tudsz norvégul, mert ők nem igazán nyomják az angolt, még a gépen is csak norvégul karattyolnak… vicces. Mert én azt gondolnám, hogy a Malév gépen tuti angolul (is) mondanak el mindent (még nem utaztam Malévval, tehát javítsatok ki, ha tévednék). Nos a kalandos check in után közölték, hogy egy órával később indul a gép… Valahányszor a norwegian.no-val repülök, mindig késik, kezdem azt hinni, hogy ez nekem szól =(, a késés okát a mai napig nem tudom, mert ugye csak norvégul mondták el… Ezen csak azért gondolkodtam el nagyon, hogy ha így belföldi viszonylatban is késnek, akkor mi lesz, ha majd decemberben is úgy „döntenek”, hogy „one hour delay”, akkor buktam az Oslo-Budapest járatomat… fogalmam sincs, hogy mit lehet olyankor csinálni… annak ellenére, hogy ugyanaz a légitársaság, nem hiszem, hogy meghatná őket. Valaki tud javasolni vmit? Tudom, hogy ugyan még odébb van, de szeretek előre felkészülni, minden eshetőségre… ez nagy hibám, az egyik =)…
 

Nos végül odaértünk Trondheimbe, a reptéren rögtön megkérdeztem az információt, hogy lehet-e ott tölteni az éjszakát (ugyanis a gépem vissza reggel 6:45kor ment, így szállást nem érte meg foglalni, na meg mindenki mondta, hogy semmiség a reptéren aludni, gondoltam kipróbálom). Norunnak igaza volt, olyan kicsi reptér, hogy pihenőszoba az nincs, de az egyik terminál éjjel is nyitva van… Na mindegy, egyelőre nem akadtam fenn rajta, hisz előttem volt még egy mozgalmas nap, hogy felfedezzem ezt a szép várost. A reptérről ismét busz be a városba, elképesztő hogy itt minden repteret vagy 50km-re tesznek a várostól (majdnem annyi beérni a városba, mint maga a repülőút volt), a bergeni pl. valójában egy másik településen van (Flesland) csak Bergen Airportnak nevezik, hisz a kutya sem jönne ide azért, mert Flesland… Na mindegy. A központban találomra szálltam le, elővettem a brosúrát, amit Norunn adott és nyakamba vettem a várost =D.

Első jelentősebb állomásom a Nidaros Cathedral volt, amit román stílusban kezdtek építeni, majd gótikusban fejeztek be (ez vhonnan ismerős), ez a leghíresebb, ha nem az egyetlen ilyen korabeli norvég kőtemplom.

Maga a város is jellegzetes, különbözik kicsit a többi várostól. Természetesen itt is vannak faházak, de dominálnak a kőházak, és ugyanúgy az utcafrontra vannak épülve, mint nálunk. Ahogy a busszal mentünk egyszer olyan érzés kapott el, mintha Fehérváron lennék, azon az úton, ahol a Pestről jövő busz megy keresztül (Tomi ugye tudod, mire gondolok?). Szóval egy kicsit érzetem magam ;). Ezután követtem a térképet, ahogy előre elterveztem az útvonalamat. Meg akartam nézni a régi városfalat, mert a kisfüzet agyon dicsérte, aztán elég nagy átverés, semmi extra, csak egy sima „kőfal” pár sziklából, tehát még csak nem is magas… De legalább arra felé láttam ezt:

Aztán végig a Sandgata-n (homok út), a folyóparton egészen a Fisketorget-ig (halpiac; itt lent), majd kicsit letértem az eredetileg tervezett útvonalamról így fedeztem fel az új-negyedet olyan lakásokkal, mint amik akár nálunk is lehetnének a vízparton. A kitérő után (legalább mást is láttam a városból =) megtaláltam a folyóparti kereskedő házakat (ma boltok, éttermek meg lakások vannak benne). A házak cölöpökön félig a vízben állnak. (Bergenben is van hasonló, pl. abban van a KPMG, csak nem ilyen látványos, na meg a busz mindig csak elsuhan mellette, de egyszer majd kiszállok ott, na meg a fehér faházas lakónegyednél is =). Nagyon szép, és „impressive” ezt magyarul nem olyan könnyű visszaadni, talán mély benyomást keltő, de ez nem teljesen az… több is, kevesebb is, ezért bocsi az angol szóhasználatért. Na ezzel legalább nyilvánvaló számotokra, milyen hatással volt rám =).

 

A régi Bybro-n (város-híd) háttérben a kereskedő házakkal… (norvégul "szólítottam le" egy pasit, hogy fényképezzen le =D)

Ez után bementem a turistairodába, hogy hová lehetne még elmenni. Na meg vásároltam is, egy „aranyos” kis trollt =D. (Ez egy tipikus és híres keskeny trondheimi utca"). Az ott kapott tanácsok után ismét a nyakamba vettem a várost, az egyes számú és egyben egyetlen villamossal felmentem a várost övező erdőbe (Lian). Itt egy kisebbfajta „véres” csatába keveredtem ezzel az édes mókussal. Egyszer csak megjelent, tök közel jött, és futkározott körbe-körbe. Aztán meg mikor le akartam fényképezni, mindig elfutott, fel a fára, meg elbújt. De én nem adta fel! Lett néhány „semmilyen” képem, de végül én győztem =D.
Majd a város másik fele következett (Lade) ahol, egy séta „ösvény” van végig a fjordparton. Próbáltam segítséget kérni a buszsofőrtől, hogy vajon jó helyen vagyok-e, de nem igazán boldogultunk, mivel nem értett angolul… Az odafelé vezető úton láttam ezt a „környezetbarát” gyárat… A vízpart viszont csodás és „impressive” volt (ismét ;)…

Vagy négy kilométer gyaloglás után nem volt tovább út, nem tudom miért, mert a táblák szerint még vissza volt vagy 2,5km (amúgy ez egy jól „kitaposott” turista meg szabadidő ösvény, rengetegen kocogtak el mellett). Na mindegy egyszer csak egy lakó övezetben találtam magam és lövésem nem volt, hogy hol lehetek, eltűnt az út mikor ott kellett volna lennie… Meglehetősen kellemetlen érzés volt, aztán „leszólítottam” egy nőt, aki épp a kutyájával indult valahova… Ő sem igazán beszélt angolul, de megértette a problémámat. És azt mondta, hogy üljek be a kocsijába, bevisz a városba =D. Elmondhatatlanul kedves és jó szándékú ember, nem tudom, hogy minden északabbi norvég ilyen, vagy csak ő. Mindegy, de kellemes emléket őrzök róla ;) és az úton befelé (elég messze volt) beszélgettünk norvégul =D! Az első igazán spontán mindennapi beszélgetésem egy vérbeli norvéggal. TÖK JÓ ÉRZÉS VOLT! Aztán még mászkáltam kicsit a városban, majd vissza a „szállodába”, azaz irány a reptér…

Nem kívánom senkinek, hogy kipróbálja a trondheimi reptér nyújtotta „szolgáltatásokat”. Átmehettem a nemzetközi érkezési terminálba, ahol magamévá tehettem egy széket, felettébb kényelmes volt, mondanom sem kell… Az utolsó gép éjfélkor jött, aztán „nyugi volt” leszámítva a vakító neoncsöveket, mert ugye azt éjszakára sem kapcsolják le. Reggel kicsit merev nyakkal és sajgó háttal keltem fél ötkor, ugyanis ekkor nyitották ki az indulási terminált, és nem igazán akartam még ott csövezni, mikor az első gép megérkezik. Összekaptam magam, becsekkoltam (semmi gond nem volt ezúttal ;) és vártam a boarding-ot. A masina vmi okból másnak is kiadta ugyanazt az ülést, de a stewardess megoldotta, hál’ Isten nem volt tele a gép, és ezúttal pontosan indultunk (csak egyetlen nőre vártunk, aki kb 6:45kor érkezett, nem tudom egyesek hogyan tudják ezt megjátszani, hogy az utolsó pillanatban érkeznek… ahogy az én formámat ismerem, ha én az indulás előtti 21-ik percben érkeznék, tuti nem engednének fel… vicces). Az út során próbáltam hunyni egy kicsit, de gyönyörködtem is a tájban: hófödte hegycsúcsok és felhők, lenyűgöző volt. Sajnos jó képeket nem sikerült csinálnom, mert az említett stewardess elrakta a táskámat a fényképezőgépemmel együtt, maradt a mobilom (nyugi repülő üzemmódban volt), de 2 mpx ide vagy oda zajosak lettek, sajnos… Viszont olyannyira időben voltunk, hogy kb. 10 perccel előbb le is szálltunk Bergenben, nyomás a reptéri buszra, mert ugyebár 10-től órám volt =D. Sűrű volt a kiruccanás, de minden perc megérte, ma már a reptéri alvás, is csak egy jó emlék, legalább ezt is kipróbáltam.

Szóval simán odaértem 10-re az előadásra, amit azért nem akartam kihagyni, mert vendégelőadók jöttek Stockholmból a Procter&Gambel-től és arról beszéltek, hogyan vezették be az Ariel Sensitivet a skandináv piacra (Norvégiát kivéve, mert ez egy nagyon speciális piac). Nagyon érdekes volt, és a két srác (28 éves finn és 32 éves svéd) jó előadást tartott, a P&G-nél a fiataloknak (is) áll a világ =). Jah, amúgy ez márkamenedzsment óra volt ;). Aztán következett a csodás váll.pü előadás… Az anyag nem olyan izgi, legalábbis nekem, a tanár ugyanis nagyon lelkes, magyaráz, nagyon-nagyon (!) és még a nullával való beszorzást is leírja =) tehát olyan érzésed van, hogy tényleg azt akarja, hogy megértsd. Olyannyira, hogy a szünetben még oda is jött hozzám, és megkérdezte, hogy mennyire tartom „emészthetőnek” az anyagot… Ezt vhogy a Közgázon nem tartom valószínűnek…

Még ugyanaz nap volt egy meglepő vélemény/élmény Budapesttel kapcsolatban… Nathan (kínai-kanadai srác, minden évben más országban él/tanul), aki öt éve nálunk múlatta az időt, azt mondta, hogy hihetetlenül sok meleg van Budapesten, akik kézen fogva sétálnak az utcán, és ő itt tapasztalta ezt először, sőt melegek vannak mindenhol, még a híd alatt is. Nem tudom, hogy hol járt (vagy lehet én élek más Budapesten), de szerintem ez nem olyan gyakori, vagy hogy elfogadott-e azt meg nem tom megítélni. Mindegy most már azt is tudjuk, hogy egyes melegek szerint Budapest a „melegek fővárosa” – Norunnal gyanítjuk, hogy Nathan kereste az ilyen helyzeteket…

Más… a héten a második ember mondta azt nekem, hogy „azt hittem, görög vagy!”… az első még az első héten a mentorom volt. Na nem a szép barna színem miatt =(, hanem a nevem alapján. Ugyanis itt az ékezet nélküli Eros-ből görög vérvonalra asszociálnak =D… vicces (jó értelemben). A másik téves „nemzetiség belövést” Hovar – Ngwang szintjén lakó norvég srác – követte el, ő egyszerűen azt kérdezte: „német vagy?” ez kicsit érzékenyebben érintett, mert a németekkel inkább hadilábon állok (ami szerintem abban gyökeredzik, hogy nyaranta mennyi „tokos” fordult meg a Balatonnál…), viszont mikor rákérdeztem, hogy miből gondolta, azt mondta, hogy az angolom alapján =D, ez azt hiszem elismerésnek számít, ha azt vesszük alapul, hogy a németek jól beszélnek angolul, és vegyük ezt alapul ;).

Azt hiszem minden érdekeset megosztottam veletek, ami a héten történt. Az hogy rendszeresen főzök (és még élek) az már nem megy érdekesség számba ;). Bocs, egy gyakorlati jellegű kérdés még kimaradt, a TO-n azt mondták, hogy fizetni kell azért, hogy elfogadják az itt teljesített tárgyakat, méghozzá 3700 Ft-ot (gondolom tárgyanként, vagy esetleg kreditenként? Az még viccesebb lenne… Igaz ez? Én azt hittem az ERASMUS elfogadtatása automatikus, vagy ez nem egyenlő azzal, hogy ingyenes? Ha vki tud vmit, „please inform me”!

Annyit még mielőtt elköszönök, most vagyunk félidőnél, 10 hét múlva vége életem eme meghatározó „élmény áradatának”, nem tudom, hogy sírjak-e vagy nevessek… Azt hiszem lesz majd itt mindkettő! Üdv mindenkinek ;)

Az eső nem mossa el a gondokat...

2007.09.25. 13:05 | erosmattila | Szólj hozzá!

Először is anyukámnak tegnap volt a születésnapja, úgyhogy megradagom az alkalmat, hogy ez úton is felköszöntsem: Isten éltessen, Anya! Puszi =)

Hétvégén nem volt semmi "izgi", leszámítva azt, hogy megállás nélkül szakadt az eső - ha azt nevezhetjük izginek... itt az ember két hónap után már meg sem lepődik, csak konstatálja: na ma megint sz_rrá fogok ázni, hiába az esernyő/kabát, nem ér semmit...

Na ebből a megfontolásból, maradt a tanulás a szobában, mint az esőt elkerülő "hadművelet"... No meg főztem, most például paprikás-krumplit =D, nem azért mondom, hogy dicsekedjek, de tök jó lett ;). A héten amúgy megegyeztünk a spanyolokkal, hogy hétvégén elmegyünk túrázni, aztán jól átejtettek, lefogllaták nélkülem a dolgot, ez betette a kaput, ennyit róluk... Aztán kaptam a norvég fapadostól egy hírlevelet, hihetelen olcsón lehetett foglalni Trondheimbe (másik híres, nagyobb város) két napig, úgyhogy jövő héten odamegyek egy napra =). Előreláthatólag, megyünk még máshová is kirándulni közösen, ebből az olaszok legalább nem hagytak ki, vasárnap este már el is kezdtük a foglalásokat... Eltelt a hétvége...

Aztán hétfő reggel kaptam egy mailt drágalátos ex-fogyasztói magatartás-dolgozat partneremtől, hogy más témát akar írni egyedül, csináljak, amit akarok... Nem tudom, milyen elintézési mód ez (talán a törököknél ez a normális...), azok után, hogy megegyzetünk és rengeteget időt feccöltem már bele... Most megyek a tanárhoz, hogy mi legyen? Ugyanis mára kaptunk még közösen egy időpontot tőle, mert tetszik neki az ötlet és meg akarja beszélni, hogyan tovább... Remélem lesz megoldás rá - Hát ugye miért us lehetne egyszerű az élet, mindig van vmi...

Mivel a bőröndöm még az Oslo-Bergen út alatt "lebetegedett" a húzokája elgörbült, Norunn megmondta, hogy talán tudják megcsinálni. De a kisebb túrák miatt kellett vegyek egy másik bőröndöt, meg amúgy is... Kinéztem egy boltot, ahol olcsón lehet kapni, csak nagyon messze van innen... Mondtam Norunnak, ő meg felajánlotta, hogy elvisz kocsival (!), mert arra lakik, ha nem bánom, hogy be kell ugranunk a fiáért az oviba! Viccel? Persze, hogy nem bánom =D, sosem gondoltam volna, hogy a nemzetközi iroda executive officer-ével fogok "shoppingolni" ;) Annyira rendes, hogy azt el sem lehet mondani, a kisfia is aranyos, 4 és fél éves, csak kicsit meg volt illetődve, természetesen... Szóval még a boltba is bejöttek velem, aztán a buszmegállónál kitettek, ők meg bementek a mekibe... Legalább a napom viszonylag jól fejezedőtt be! Kellenek az ilyen pillanatok a túléléshez, és ezt Norunn nagyon is tudja, azért is van nyitva az ajata bárki előtt, mindig van egy váll amin "sírhatunk". Köszönjük =)

Az esőre visszatérve... ma elkezdtek az egyetemen licitálni, hogy mennyi eső fog esni szeptemberben... aki a legközelebb tippel, azé lesz majd a pénz... de nagyon viccess, ahogy halásznak öltözött, viharkabátos srácok ott promotálják a folyosón a dolgot =D. Na most vár a fogy.mag tanársegéd, sziasztok

Le ragazze...

2007.09.20. 20:21 | erosmattila | Szólj hozzá!

Na végre megkaptam a(z egyik) képet arról a bizonyos estéről, mikor tök jót buliztunk... Íme én az olasz ragazza-kal =D:

Képzeljétek szerdán Ngawang örömmel újságolta, hogy kapott munkát (ő két évig fog itt tanulni, Nepálból ide jött master diplomáért =)... A lényeg, hogy pincérnő lesz hétvégenként a Grieg Hallen-ben (oyan mint nálunk a Művészetek Palotája), és tudjátok, mennyi a kezdő órabére? Nem kell találgtani, elárulom: kb. 3600-3800 Ftnak megfelelő korona (lehet az állakat felszedni a földről ;)... most már nem csoda a norvégoknak miért nem drága az élet, mikor 2-3 nap megkeresi a magyar havi fizetést...

Csak ennyit akartam mindenképp megosztani veletek, most folytathatom a corporate finance beadandót =( segítség... nincs semmi konlrét adat, mi kell kiokumláljuk vajon mivel kell számolni, ugyanis kaptunk egy gyakorlatilag kimutatást a vállalatról tele mindenféle táblázattal... és ha belegondolok, hogy még az otthoni váll.pü-re is kell ilyenket csináljak, mert hiába végzem itt a tárgyat a szem.vezetőt valahogy nem érdekli, pedig tud róla... kedves... Anikó SEGÍTS!!! =D

Ka Man itt járt...

2007.09.17. 23:04 | erosmattila | Szólj hozzá!

Múlt héten meglátogatott Ka Man, akit a nyelvtanfolyamon ismertem meg és Oslóban tanul "geotudológusnak" (geoscientist), nem sima geológus, mert azt kikérte magának, de a magyar változatát nem ismerem, ezért neveztem el így =). Most inkább a képekre helyezem a hangsúlyt, hisz tudjátok, egy kép többet mond ezer szónál ;), na jó meg fáradt is vagyok. Sok a beadandó ezen a héten... Na de nyavalygás helyett, jöjjön a lényeg és ami érdekes ;)!

A barátom és én (1), azaz Ka Man & Attila...

A barátom és én (2), azaz a Troll & Attila...

A bátor sziklamászó (én =D), mindenféle felszerelés nélkül felmerészkedtem erre a hatalmas sziklára =) lemászás közben pedig az egyik faág akart közelebbi kapcsolatba kerülni a hátsófelemmel, de csak akart ;)...

Jah, képzeljétek pénteken végre megkaptam a csomagot, és semmi sem romlott meg =D... De ez is kalandosra sikerült, ismét. Ha spontán ment volna, nem is én lennék... A lényeg, hogy szerdán ideért Bergenbe, de csak vmi központi elosztó helyre, ahonnan elvileg a hozzám legközelebbi postára vinnék másnap, és ott vehetném át (nem házhozszállítós a rendszer, mint otthon), na de nem ért ide csütörtökön... Bent voltam a nemzetközi irodában, hogy most már ide fog érni, erre közölték, hogy pénteken zárva lesznek, így nem tudják átvenni a csomagot (ugye érzitek, hogy üldöz a "balszerencse"), beszéljek az egyetemi postással, hogy az irodájában vehessem majd át, oké... Na de a pasi nem akarta megérteni, mi a bajom... elég igedtépő küzdelem volt... ezért Cecilie írt neki egy üzenetet norvégul, azt meg odaragsztottam az asztalára... Lényeg, hogy pénteken ott várt a csomag =D. Ka Man nagyon kíváncsi volt, mit rejt a doboz... Estére már használtuk is a hazai kolbászt, rakott krumplit csináltam, nagyon ízlett neki =). De előtte még bebarangoltuk a várost...

Látogatás a halpiacon (fiske torget)...

A híres-neves rakott krumpli, a péntek esti vacsora...

Itt épp a kenyérszeletelő gép (!) használatátra okítom Ka Mant szombat reggel =), irigyekedett is, mert nekik ilyen nincs Oslóban...

Az egyetemi múzeum "színház varázs" kiállításával kerülök közelebbi kapcsolatba =)...

Ugyancsak a múzeumban...

A norvég McDonald's... természetesen lazac van a tortilla-ban, de az épület is "magáért beszél" (autentikus faház eredti funkciójától nagyon-nagyon messze...).

Jó volt, hogy meglátogatott - igaz a földön alvás nem tett jót a hátamnak - de sokat nevettünk és jó érzés volt, hogy látni akart, ez azt jelenti, hogy barátok vagyunk =).

Siker =) és egy kis propaganda...

2007.09.10. 22:16 | erosmattila | Szólj hozzá!

Először is, Norunn nagyon örült a sütinek, nem is számított rá. Szóval egyértelmű a siker, a gyerkőceinek is ízlett =D. Itt láthatjátok a legkedvesebb norvég barátomat, ő Norunn, na meg én az irodájában. Tényleg nagyon aranyos, szeretem (a'szem ez kölcsönös, mert hasonló hullámhosszon vagyunk =), egyértelműen barátként viszonyul hozzánk.

És most a propaganda részről... Múlt héten találtam ezt a prospektust az egyik előadóban (sajnos be kellett szkennelni, ezért csak most teszem fel). A lényeg, szervezett utazás van diákoknak Kelet-Európa megismerésére, és a borítón a Lánchíd díszeleg =) Igaz Natalia (spanyol) egy darabig váltig állította, hogy ez Norvégiában van, sikerült keresztül vinnem az igazamat ;). A belső oldalon pedig csupa szépet írnak Budapestről (hidak, Margitsziget, Gellért fürdő stb.), meg javasolják, hogy menjünk el Egerbe bikavért inni =), jah mindez norvégul van írva, és megértettem =D. Amúgy még Prága, Varsó és Krakkó is szerepel a kiadványban, de a borító a miénk!!! - most előtört belőlem az igazi lokálpatrióta ;), de a'szem ez így van rendjén, hogy ha ilyen messze egy "kis darab hazát" látok, megdobban a szívem - na ez meg milyen költői lett ;)

A csomagomról annyit sikerült megtudni, hogy Oslóban a vámon vesztegel... és megnyugtattak, hogy ott lesz még egy darabig, mert rengeteg csomag vár átvizsgálásra. De ha szerencsém van akkor mondjuk a 3-ik konténerben van, és akkor kb. 3 nap míg átvizsgálják, majd plusz 2 nap míg ideér. De ha nem, akkor mondjuk az 57-ik konténerben lapul a csomagom, a lassan életrekelő dolgokkal... inkább ne gondoljunk bele. Szorítsatok, hogy az első kontér rejtse a low-priority csomagomat, ugyanis ezt is megjegyezték, hogy ezen nem fizettünk high prioritást, tehát ne is várjunk olyan bánás módot... erre Norunn azt mondta, ugyan már, fizettek érte, elvárható lenne az alapvető szolgáltatás... de hát nem. Itt a világg nyugatibb részén is akadozik az élet, vagy csak nekem =( ez vmi kelet-európai örökség lehet, ami üldöz, mert pl. Sabrina Németországból péntekről hétfőre megkapta a csomagját... Na jó, nem gyártok összeesküvés-elméleteket! Inkább, jó éjt.

Harmadik hét egyetem...

2007.09.09. 16:32 | erosmattila | Szólj hozzá!

Természetesen a hetek óta várt csomagom még mindig nem ért ide... Mivel lejárt a vállalt határidő, anyu bement Boglárra, ahol feladta, hogy indítsák meg a keresést. Erre majd' hogy nem elhajtották, mondván, hogy örüljünk, ha egyáltalán ideér... no comment... Magyar Posta. Amúgy Norunn is érthetetlenül áll a dolog előtt, mivel már rég itt kéne legyen (szegény azért keveredett bele, mert otthon azt mondták, mi keressük innen, így Norunnt ráállítottam az ügyre, vele meg közölték, hogy a küldő ország felől kell keresni), már arra jutott, hogy biztos lóval hozzák =) mert 2 hét még gyalog is elég lenne... Kínunkban már poénkodtunk... Tehát várunk, mert ha minden igaz akkor már a paci átlépte a norvég határt, és most import vizsgálat alatt vesztegel Oslóban (ez a legutóbbi infó), na már csak újabb hetek, míg ide üget =(. Na de végre a net jobb, ingadozó, és csak néha esik 200 kbps alá...

Úgy érzem, megtáltosodtam, mivel egyfolytában esik, így a négyfal között nincs mást csinálni mint tanulni, na meg főzöcskézni =) egészen belejöttem már, és rájöttem, hogy eddig csak az időhiány miatt biztam másra a főzést, de itt muszáj, és a tanulgatás mellett is időt kell szakítani rá. Úgyhogy ez volt az elmúlt pár nap menetrendje: olvasás (elolvastam az összes eddigi előadásanyagokat, prezentáció készítés, sőt ma még váll.pü-et is számoltam =( ennyi mindent... a'szem beteg lettem) aztán főzés. Ma pl. rántott csirkemell burgonyapüré franciasaláta volt a menü =), na aztán meg muffint sütöttem! Komolyan, életemben először, és jó lett, tök büszke vagyok... Még csokit is olvasztottam a tetejére, és egy kis extrát is csináltam. Mert Norunnak most lesz a szülinapja, és úgy érzem, vmivel nem árt megköszönni, hogy mindenben próbál segíteni. Szerintem igen kreatív lett =) (itt még nem kötött meg a csoki).

Tegnap, meg Facebook-on John [jún], a Fotogruppen norvég vezetője átküldte az első meetingen készült, általunk ellőtt képeket, szerintem tök jó lettek...

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Ezt ő csinálta rólam, egész jó lett, ahhoz képest, hogy én vagyok rajta, úgy értem, hogy nagyon nehéz "szép" pillanatomban elkapni, vagy azért, mert tudom, hogy most fotóznak és akkor merev leszek, vagy épp ellenkezőleg, nem tudom és épp egy "érdekes" arckifejezés közepette kapnak lencsevégre... Na de ez most egyik sem, természetes, és jó (ugye? =). Pedig itt tudtam, hogy fotóznak, megdőlt az elméletem...

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Ezt meg én csináltam John-ról, büszke vagyok az első igazi profigéppel készített portrémra, meg is dicsért, mert van tartalma a képnek =).

Ezt a "bejelentkezést" nem eresztem olyan "bővére"... talán, mert kezd ellaposodni az élet, nincsenek olyan izgi dolgok, szép új tájak... Na nem, azért nem lapos, csak talán kezd kialakulni a normális kerékvágás, tudjátok lassan mindenki beleszokik, kialakul a mindennapok menetrendje =) Ez talán annyiból nem jó, mert a szűkös beosztásba nem fog belepasszolni semmi egyéb program... De majd csinálok neki helyet, ezt megfogadtam magamnak, mert nem azért vagyok itt Norvégiában, hogy csak egyetemre járnak. Világot is akarok, látni!!! Már csak azért is, hogy legyenek szép képek, amit ide feltehetek =D. Sziasztok mára.

Jah, és azoktól elnézést kérek, akik esetleg szertenék eredtiben is látni az itt készült képeimet, hogy hanyagolom azt az oldalt... de két napja is vagy 50 képet töltöttem (volna) fel, aztán vmi "kehe" lett gyanítom a kapcsolattal, vagy talán az oldallal, és minden elszállt, így nem volt türelmem, újra egyesével megcímkézni őket =( majd ha friss és kipihent leszek (mikor lesz az?), akkor újra... igérem.

Utolsó utáni utáni gondolatként, álljon itt az a kép, ami "kedves új, nemzetközi" barátok társaságában készült, sok nemzet van rajta, számszerint 10 =)

A dolgos hétköznapok...

2007.09.02. 11:37 | erosmattila | Szólj hozzá!

Igen, sajnos megkezdődtek a dolgos hétköznapok, hiába tiltakozik mindenki :(... olyannyira, hogy még hétvégén sincs túl sok pihenés. Ugyanis már meg kellett írni az első beadandót váll.pü-ből, a következő határidős dolgozat a váll.strat jövőheti projekt. Viszont prezentálni is kell majd fogym.magból két hét múlva, de azért a cikket már most elolvastam, mert a héten ülünk össze először... szóval sűrű az élet, főleg így nyár végén, nem ehhez vagyok szokva. Igaz az idő kifejezetten őszi, tehát nincs okom panaszra... De hallom otthon is beköszöntött az ősz... Jah, de a "legviccesebb" dolog az volt, hogy szerda este meetinget tartottunk a márkamenedzsment házi dolgozat miatt, megjegyzem a határidő dec. 4... azt hiszem kifogtam a "legjobb" csoportot, igazából csak Santi (indonéz) az, aki ennyire "rá van kattanva". Ötletként felvetettem, hogy írhatnánk az Apple iPod-ról, erre ő azt mondta, hogy senki nem használ iPodot, ennyit a tájékozottságáról, ő inkább elképesztőbbnél elképesztőbb ötletekkel állt elő (nem akartam azt írni, hogy hülyeségekkel, opsz mégis sikerült :p).

Na mindegy, a tanulás részéről talán ennyi elég is, ha megírtam élményeimet, akkor megint jöhet a váll.strat, mentsetek meg!!!, szóval csak röviden... Egész héten vártam, hogy a drágalátos posta kézbesítse a csomagot, amit anyuék már több mint egy hete feladtak, természetesen nem ért ide, ennyit a 20 ezer Ftos 7-9 napos szállításról... Amúgy a net továbbra is sz_r, nagyon elegem van belőle, hálát adhatok az Úrnak, ha megközelíti a 90 Kbitet másodpercenként (természetesen ez a megközelítés alulról értendő, sajnos :(). Ez ügyben hiába próbáltam intézni bármit is, minden lehetséges emailcímre írtam, minden lehetséges emberrel beszéltem, még Norunnt is ráállítottam az ügyre (ill. nem kellett állítani :) ő maga akadt ki azon, hogy micsoda dolog ez, és majd ő, mert ha hivatalból megkeresi őket, muszáj reagáljanak), de természetesen semmi nem történt... A koli "rendszergazdája" nem tudott csinálni semmit - egyáltalán kétséges, hogy érte-e hozzá, vagy csak megkapta ezt a címet "IT-support", az üzemeltető nem küld senkit, hogy megszerelje... Ezen a téren nem érzem, hogy bármiben is más lenne itt "nyugaton", mint Magyarországon... szomorú. Oh, viszont azt sikerült elérnünk (mert azért más is ki van akadva), hogy kiragasztottak egy nyamvadt papírt a bejárati ajtóra: tudjuk, hogy sz_r a net, nem tudjuk mi a baja, nyugi... Jah, és azt a megoldási javaslatot kaptam az "IT-support" mókustól (amúgy tényleg olyan mókus feje van a srácnak, olyan fogakkal,vagy inkább egér? - na mindegy nem olyan fontos), hogyha gyors netet akarok, akkor üljek a porta elé, mert ott van wifi... Ja mondom, nagyon vicces lesz majd az egész A és B tömb oda ül és skypol, ennyi erővel szólhatna a Guiness szövetségnek is, hogy Hé! itt marhák világcsúcsot akarnak dönteni, csoportos skypolásban... vagy lehet, hogy ez a cél? :D

Csütörtökön volt az első Fotogruppen-es találkozó, jó volt. John a vezető, rendes, új arcokat ismertem meg, na meg közelebbről megismerkedhettünk a félprofi kamerákkal is. Tök jó, elmagyaráztak pár alap dolgot a fotózással kapcsolatban (na nem azt, hogy idenézz bele, hogy lásd, hanem pl. az ISO értékekről, az objektívről, meg az ilyen komolyabb dolgokat), egyelőre nem tudjuk, mi lesz a feladatunk, vszeg az egyetemi rendezvényeken, meg bulikon kell majd fényképezni... szívesebben csinálnék tájképeket, hisz Norvégia különösen alkalmas lenne, de tanulni ez is jó lesz... Amíg nem tollasodom meg, be kell érjük a kis masinám teljesítményével... Még aznap este tök jó buli volt a Klubbenben, talán azért lehetett élvezni annyira, mert nem volt fullon norvég részegekkel, csak a cserediákok voltak ott, ugyanis nekünk vetítették le a welcome weeket képekben :D. Engem is sikeresen lekaptak egy olyan pillanatomban, mikor a kétkedésem kiült az arcomra, akik ismernek, azoknak nem kell ecsetelni, hogy nem annyira előnyös az a kép :). Utána jót buliztunk, nagyon jót :D táncoltunk, és egy szerűen jó volt, én azokat a bulikat szeretem, akik csak úgy alapból jók, úgy értem se nem sok, se nem kevés. Ez pont el volt találva, az első ilyen bulim az NHH-n, remélem, lesz még ilyen. Készültek fotók is, ha sikerül meg szereznem az olasz lányoktól, akkor felteszem ide. Jah, ugyanis Valentinával nyomtuk sokat :), másnap reggel vicces volt, hogy beszálltam a liftbe egy másik olasz lány mellé, és azt mondta, hi Attila... honnan tudja a nevem... mindegy, de jó :D.

Azóta pihengetek, meg tanulok, illetve csak -gatok, próbálok, de valahogy kevésbé visz rá a lélek, hogy angolul olvassak "emelkedett" akadémiai gondolatokat, de muszáj lesz!!!

Még a múlthétre visszagondolva:

Péntek délután elment az áram a szobámban, és a szomszéd kínai csajnál is... Képzelhetitek, péntek délután kit találtunk, hogy segítsen, a nagy senkit. Itt még jobban betartják a péntek du-t, mint otthon és ez nagy szó :) Tehát megpróbáltuk magunk kicserélni a biztosítékot, de azt mondanom sem kell, hogy ezzel a régi olvadó biztosítékkal nem volt dolgom korábban, utoljára technika órán általánosban, vagy az fizika óra volt? Mindegy, hiába cserélgettük őket, semmi nem változott (ugyanis volt a kisszekrénybe odakészítve váltás, de persze nem olyan méretű, ami nekünk kellett, szóval Astrid (a holland lány a folyosón) adott nekünk, de azt ne kérdezzétek neki honnan volt, biztos azzal alszik, vagy fogalmam sincs :p). Gondoltam, hátha másnapra visszajön, de nem történt semmi, így már mindeketten kiköltöztünk a konyhába telefont meg laptopot tölteni. Az összes lehetséges számot felhívtam, amit csak tudtam. A karbantartó természetesen ki volt kapcsolva, aztán meg ott van a napi 24 órán át hívható sürgősségi telefonszám, na vagy úgy a hatodik próbálkozás táján fel is vették... Mindegy a pasi rendes volt, küldött vkit, aki kicserélte a biztosítékot... Jó felé tapagatóztunk, csak mi nem kettőt cseréltünk ki egyszerre, csak egyet-egyet :(, mindegy ezt is megtanultuk. A pasi is a lelkünkre kötötte, hogy legközelebb mit kell csináljunk ilyen esetben :)

És még pár gondolat Kishazánk itteni megítéléséről:

Aki valaha is járt nálunk (a legtöbb csak Budapesten), annak nemcsak a gulyást meg a paprikát jelentjük (hisz ahogy már írtam, aki egy kicsit is tájékozottabb az ezeket tudja), de a nagy többség, jó ha belő minket a térképen... Mindegy most a pozitív élménykeről... A mentorunk Marianne tavaly Bécsben tanult, és Pestre is elment, mert barátai tanulnak a SOTE-n (külföldön a'szem az orvosi egyetemünk az ami tényleg híres, lásd oslói taxi sofőr húga :), és csak pozitívan nyilatkozott, nagyon tettszett neki (hát más, mint amihez szokva van), és vissza akar még menni. Aztán a Sveisaften-en találkoztam egy holland sráccal, aki itt most PhD-s, és mikor megtudta, hogy magyar vagyok, azt mondta (vagy inkább próbálta) "beszélek kicsit magyarul", a Corvinuson volt cserediák, és ő is nagyon élvezte a nálunk töltött időt. Aztán most hétfőn találkoztam egy novég lánnyal (gondolom az, mert amúgy ázsiai, de nem cserediák, nehéz eldönteni, hogy ki a norvég és ki nem, tudjátok, vegyes a társaság) a multimedia órán, aki majd kibújt a bőréből, mikor megtudta, hogy a Corvinusra járok, és leginkább a Livingroomra emlékszik vissza szívesen... Szóval, aki járt már nálunk, az mind jó véleménnyel van az országról, és nem csak az általános sztereotípiáknál ragadt le - szerintem ez jó (legalábbis mikor ilyenbe botlok, jóérzés a szívemnek). Jah, amúgy még az első héten a liftben találkoztunk egy félrészeg sráccal, akitől Dani csak úgy megkérdezte, hogy norvég vagy? Erre a gyerek: nem félig norvég, félig magyar! Ez hihettelen, milyen kicsi a világ, három magyar beszáll egy "félmagyar" mellé a norvég liftbe :) - világ magyarjai egyesüljetek :p, annyit tudott, hogy szervusz, meg hogy Kalocsa, mert az apja onnan származik. A sokadig érdekes dolog, hogy váll.pü-ből a tanársegéd neve Peter Molnar, felcsillant a szemem, és persze hogy megkérdeztem, hogy magyar-e, de nem. Szlovák, az apja magyar, de egy szót sem tud magyarul... Sebaj, vagyunk így is elegen :D

A kalandok folytatódnak...

2007.08.26. 16:55 | erosmattila | 2 komment

Nos, Kishazánk ünnepének napján itt megkezdődött az oktatás... Én kapásból Vállalati stratégiával indídottam az NHH-s karrierem :). Mivel az óra csak 12:15kor kezdődik, előtte ellátogattam az itteni TO-ra (más mint nálunk, talán ezt felesleges is hangsúlyozni), az itteni nénik tényleg azért vannak, hogy segítsenek. Amúgy az első hetekben mind narancssárga blúzt hordanak, hogy még a folyosón is meg tudd állítani, ha vmi gondod van, ez tényleg nagyon rendes dolog. Jah, és még térképet is csináltak az új diákoknak, hogy megtaláljuk az előadókat... Nos, a diákigazolványra sajnos még várni kell (állítólag 700 új készül, ezért tart sokáig...), ami viszont ahhoz kell, hogy nyomtathass (pl. a validation form miatt lenne sürgős)... Visszatérve a vállstratra: viccess, a tanár elég laza (a követelmény már kevésbe lesz az...), vmi mikrós beütése is van a tankönyvnek, amit nem igazán akarok megvenni, majd később arról, hogy miért... Az angolomat igen csak le kell porolni, hogy ne veszítsem el a fonalat lépten nyomon, de eddig olyan végzetes félreértés nem adódott (legalábbis nem tudok róla :)). 2-szer 45 perc gyönyör után következett a másik kedvenc: Vállalati pénzügyek (kedves csopitársak, ha majd magyarul tanuljátok az MVP2-őt és elegetek lesz, gondoljatok rám, hogy én mindet angolul nyomom... nem önszántamból, hanem mert muszáj vmit elfogadtatni otthon :(). A tanár egy fiatal svéd pasi, baromi jól nyomja az angolt (nem csoda, Amerikában tanult...) Breary-Myers a szívecsücske... Ezzel vége is lett a napnak, négyig ugyanis ezt élvezhettük. Jah, azt mondanom sem kell, hogy minden tárgyból beadandó is van (csoportos!), vagy egy nagy, vagy több kisebb... Fincsi lesz! Amúgy ezzel a két tárggyal párhuzamosan van egy másik órám, Marketing és interaktív multimédia, így ezt ezen a héten passzoltam (a tanárokkal ledumáltam emailben, hogy minden második héten járok előadásra. A mailekben megcsillantottam a norvég tudásomat is - tudjátok hátha jó pont, vagy vmi :) - a vp tanár meg is dicsért, ekkor még nem tudtam, hogy svéd :p), szóval így nem tudom, hogy ez milyen, majd holnap ugrik a majom a vízbe... remélem nem csobban túl nagyot... (őszintén, ezt most nem tudom pontosan, miért írtam hozzá, csupán fáradt vagyok, és olyankor sugároznak a "fáradt" gondolatok...).

Az egyetemtől kaptunk egy utalványt jövő hétre egy koncertre, így kedden reggel bementem a városba, hogy valódi jegyre váltsam. Valahogy azon a reggelen nem voltam a helyzet magslatán, mert amire megtaláltam a jegypénztárt, addigra kiderült, hogy nem a jó papírt hoztam magammal... kellemes, jöhetek vissza mégegyszer a világvégére. Aztán visszafelé úgy gondoltam, hogy belefér egy gyors vásárlás óra előtt, de sikeresen a 24-es helyett a 20-as buszra szálltam, ami kicsit egészen más irányba vitt el :) A végállomás vmi hegynek a tetje volt, ott áttszálltam a hamarabb visszafelé menő buszra, a sofőrnő megkérdezte, hogy rossz buszra szálltál? Megkérdezte, hova akartam volan menni, tök rendes volt, elmondta, hogy melyikkel lehet pontosan oda jutni. Elbeszélgettünk, megkérdezte, hogy Osló után mennyire értek a bergeniek nyelvén, Norunn után a második kedves norvég. Még óra előtt Norunn kinyomtatta a validation formomat, és mindent elfaxolt az egyetemnek. 14 órától Fogyasztói magatartás volt, a néni szimpi (jól szituált, "karbantartott öreglány"), természetesen csoportos beadandó, prezentáció a csoport előtt, rengeteg angol cikk amit óráról órára olvasni kell(ene), hálisten ezek fenn vannak a neten. Az NHH-nak tök jó internetes tanulás-támogató rendszere van (It's learning), amire feltöltik a diákat, üzennek az órával kapcsolatban stb. Jah, és a kedvesebb tanárok az összes cikket is felteszik ide... Mert pl. a vp és multimedia tanár jegyzetként kiadta őket, és csak a könyvesboltban érhető el (a könyvtárban nem!), és megvásárolható úgy 12ezer Ft-os áron... Na akkor most a könyv árak: aki megvette 10ezerért anno a Breary-Myerst, az jól tette, itt ugyanis 1214 korona (kemény 40ezer magyar Ft, no comment), a fogymag könyv "csupán" 20ezer, a vállstrat 18ezer épp úgy, mint a márkamenedzsment könyv... Erre mondta találóan Ying a folyóson, hogy míg egy norvég diák azt mérlegeli, hogy ha ezt a könyvet megveszi, akkor este kettővel kevesebb sört iszik... Addig mi, azt kell mérlegeljük, hogy könyvet veszünk, vagy eszünk... Sajnos ez nagyon igaz :( Na, most már megérthetitek, miért nem akarok könyvet venni, jah és sajnos itt a fénymásolás nem olyan "legális", mint a Közgázon.

Még aznap este "nemzetközi vacsorát" tartottunk a mentorainknak köszönet képpen. Tök jó volt, kb. 10 féle különböző nemzeti specialitás került terítékre, volt spanyol tortilla, francia palacsinta, holland kolbászos sárgarépa-krumpli stb. Amíg a terv még péntek volt, addig én gulyással készültem volna (igen, ez az egyetlen szó, amit még itt is tudtak: Hungary - "gulas"), de mivel kedden estig tartott az egyetem, időm nem volt vásárolni, főzni, így elővettem a szekrényből a mézes szilvapálinkát (jobb alkalom nem is adódhatott volna), ígyhát ezzel indídottuk a vacsorát :D, meséltem nekik arról, hogy leginkább ezzel szoktunk pertut inni, ezt annyira készpénznek vették, hogy mire mindenkinek töltöttem, kettesével párbaálltak, tehát mind pertut ittunk :). A legtöbbjüknek ízlett, különösen Isabelle (francia) és Arianna (olasz) értékelte az ízét, sőt még a nevét is próbálták megtanulni...

Itt éppen a fütyülös spanyol reprezentálást láthatjuk, Azahara közreműködésével, azt mondanom sem kell, hogy a fütyülőst kimondani nem igazán tudták, a pálinka szóval is csak Arianna birkózott meg valamelyest :)

Szerda reggel erre ébredtem, csak gondoltam megosztom, szerintem szép/érdekes ez a feloszlóban lévő sűrű köd :)

Ezután jöhetett a négy óra Márkamenedszment, kevésbé éreztem fárasztónak, mint mondjuk a két óra vp-t, talán azért mert ez jobban érdekel :), de itt is a beadandó meg a prezentáció az alap. Ezután újabb két óra vp következett, kész "élvezet". Én még továbbra is lelkesen vártam a levelet Oslóból a nyelvvizsgám eredményével, szorgalmasan nézegettem a postaládámat. De ma eldöndöttem, hogy írok Arne-nak (ő a koordinátor), hogy feladták-e egyáltalán, és örülnék, ha megírná az eredményemet. Erre másnap reggel azt a választ kaptam, hogy ők aug. 13-án (azaz már 10 napja) fealdaták, és biztos jó címet adtam meg?

Így csütörtökön egy kis levelet (norvégul írtam!) hagytam a postásnak a problémámmal, majd bementem Norunnhoz, aki nagyon meglepődött, mert elvileg 1, max két nap lehetne. Ezért Norunn felhívta Arnét, és neki küldenek egy másolatot. Aztán egy újabb mailt kaptam a délután folyamán Olsóból, ugyanis visszakapták a levelet, olyan megjelöléssel, hogy a "címzett ismeretlen", ez nagyon kedves (jelzem, hogy kaptam már ide levelet, tehát tudnak rólam)... Tehát megint Norunn, hogy neki küldjék... Majd elmeltem vásárolni az ICA nevű hiper-szerű marketbe, itt végre elfogadták a Mastercardot (igaz plusz 4 NOK-ot számoltak fel érte, nem tudom ez milyen rendszer), visszafelé bementem a postára, hogy vajon miért kellett visszaküldjék a levelet... A bácsi nagyon nem értett angolul, de töltetett velem egy címbejelentő papírt a biztonság kedvéért :). Mikor visszaértem a koliba, épp akkor volt ott a postás autó, "megtámadtam" a nénit, hogy mi van a levelemmel... Ő addigra már eltette a levelemet, hogy utánna nézzenek (és érthetően fogalmaztam norvégul :D), ő végképp nem értett angolul, de megkérdezte, hogy értek-e norvégul. Vicces volt, kézzel-lábbal de boldogultunk. Most már csak azt várom, hogy Norunn megkapja a leveleket... Jah, és a nyelv-vizsgaeredmény, nagyon büszke vagyok magamra A osztályzatot kaptam :D (ez a legjobb a norvég hatos skálán, ugyanis ők A-Fig értékelnek).

Pénteken nincs órám :), csak pihentem. Este visszamentem az egyetemre meghallgatni a diákszervezetek bemutatkozó ("önfényező") előadásait, pl. ajánlottak olyan lehetőséget, hogy 400ezer Ftért mehetünk szilveszterezni Mexico citybe, viszont szimpatizálok az egyetemi "Fotogruppen"-nel, remélem jó lesz. Szombaton bevásárlás volt, főzés (édessavanyú csirkét csináltam, az árába inkább ne menjünk bele, mert kb. 3,5-szerese a magyarnak)... lassan közeleg a csőd... jah, azért is, mert elutaltam az 5 havi kolidíjat (így volt olcsóbb, mert az OTP igen csak megvámol az utalásért)... Apropó, mi van a magyar forinttal? Valaminek történnie kellett, mert csak annyit tapasztalok, hogy mindenért még többet kell fizessek, mint korábban :S (pl. így a koli sem 396ezer, hanem 402ezer lett). A velős megjegyzéseket megelőzendő: a közgazdasági hátterével tisztában vagyok - köszönhetően a pénzügytan 4-esnek ;), a /politikai/ okára lennék kíváncsi)...

Velkommen uka - azaz a nulladik hét

2007.08.24. 16:53 | erosmattila | Szólj hozzá!

Augusztus 13-án reggel kezdetét vette a bevezetés az NHH* diákélet sűrűjébe... és ezt szószerint kell érteni :) néha pedig :(

*[ejtsd: NHoHo - mint a Mikulás :)] Pár szóban az iskoláról, először is nem magyar értelemben vett egyetem (ezért írtam, hogy iskola), gyakorlatilag üzleti főiskola, ami egyetemi diplomát is ad. Tisztességes nevén: Norges Handelshøyskole, z az intézmény az elsőszámú "business school" Norvégiában (mint nálunk a Közgáz Gkar :). Ennek ellenére a net olyan sz_r, hogy kezdem visszasírni a betárcsázós korszakot... na jó, azért nem ennyire rossz, megközelítjük az ISDN sebességet (most pl. 89 kbit/s-kel nyomjuk), kellemes... Azt mondanom sem kell, hogy a skype állandóan szétkapcsol, úgy ahogy tette ezt az előbb is... már nagyon unom...

Nos, vissza az eredeti témához: velkommen uka. Természetesen először egy általános előadáson kellett átesni (Norvégia európai ország, de nem EU ország meg hasonlók, vicces volt - Norunn tartotta, tudjátok a kedves néni :). Utána egyenként (mind a kb. 180-an) fel kellett állni és elmondani ki vagy és honnan jöttél... Megint én voltam az egyetlen magyar (már kezdem megszokni az érzést) ugyanis Dani és Ádám vmi miatt ekkor még nem volt itt - Amúgy jó, hogy "aklimatizálódtam" az érzéshez, hogy egyedül kell boldoguljak, ugyanis a Daniékkal annyira megyek, hogy "nye"... azaz, olyan mintha itt sem lennének. Ketten egymáshoz nőttek, mert ők CEMS-esek (azoknak, akik nem a Közgáz vonzáskörében élik mindennapjaikat, azoknak elmondom, hogy mit is jelent a CEMS valójában: egy spediális program üzleti menedzsment hallgatóknak, ami egy jókora felsőbbrendűség érzést ad az arra hajlamos embereknek). Ezért gyakran kezdődik úgy beszélgetés, hogy CEMS-es vagy, vagy csak sima cserediák ("just exchangestudnet") - jó érzés, nekem elhihetitek... Na megint elkalandoztam...

A kötelező formailtások után (mint pl. kinek kell orvosi vizsgálatra menni meg stb. - apropó hála 2004. május elsejének, mi magyarok már nem jelnetünk egészségügyi fenyegetést a norvégokra, különben minket is vártak volna a "kurkászaton") megvehettük 200 koronás karszalagot, amit "ránkheggesztettek" és aztán minden programban résztvehettünk általa. Nos meg kellett keressük a csoportunkat - igen már megint csoportokba lettünk osztva - ez vmi norvég máni lehet. Én a 4-es számú "szürke" csoportba kerültem, igen nemzetközire sikerült, ugyanis 18 különböző ország képviseltette magát :) A csoportvezetőink ("mentor" norvégul "fadder") Jeanette, Marianne és David (ő spanyol, a lányok norvégok) elvileg ők voltak hivatottak összefogni minket, meg stb. többé-kevésbé sikerült is... Ők először is körbevezettek bennünket az egyetemen, mit merre találunk :) ez kedves dolog volt.

Rögtön "preparty"-val indídottunk, aztán este party, néhányaknak pedig "afterparty" is volt... Igen ilyen a norvég ifjúság itt az NHH-n. Isznak, isznak, isznak... lerészegednek (minden este) aztán ha még meg tudnak állni a lábukon, akkor tánc helyett ugrálnak, ugrálnak és ugrálnak... Jah, és ami a legborzasztóbb, a lányok is rengeteget vedelnek, ugyanúgy mint a fiúk... nem túl szívderítő látvány látni egy részeg lányt a padlon kúszni... Más kultúra, én magyarként nem ehhez vagyok szokva... Egy biztos a norvégok túl tesznek a magyarokon (!) - igen kérem, lehet meglepődni, én legalábbis nem tapasztalatm, hogy ez a Közgázon ennyire mindennapos lenne. Amúgy csak sört isznak, nem azért mert annyira szeretik, hanem mer ez a legolcsóbb: 700-1000 HUF/4dl... Igaz ők megengedhetik maguknak... Ahogy Cecilie elmondta, itt nemcsak az árak magasak, hanem Európában a norvég fizetések a legmagasabbak, tehát ők csak a fizetésük 10%-át költik élelmiszerre... Én meg majd' az összes pénzemet... Tehát lehet számolgatni, ha egy kisbevásárlás 3700 HUF, ezt minden 2. nap megismétled, és heti egy nagybevásárlást veszünk, mondjuk 10.000 Ft-tal, mennyi egy átlag norvég fizetése? :) - várom a megoldásokat :D

Az első este volt a "beavatás", amin állítólag minden NHH tanulónak át kell esni (az iskola alapítása óta ez a hagyomány), előrebocsájtották, hogy ne a legszebb ruhádat vedd fel... szóval mindenki parázott kicsit, Valérie (belga, tök vicces amúgy mikor magyaráz, mert olyan tipikus francia gesztusai vannak :p) pl. "játszópólót" húzott a többi fölé :). Mindez az egyetem pincéjében lévő "Klubben"-ben zajlott, itt is saját disco van, kisérteties... Idétlenebbnél idétlenebb ivós feladatok voltak, pl. egyhuzamra idd ki a sört, aztán borítsd a fejedre, hogy tényleg üres, majd tedd a földre, fogd a száját és fussd körbe 10-szer, voltak páran akik eltaknyoltak...(nem csoda). Aztán bevezettek egy sötét szobába, amit egy kalóznak öltözött egyén őrzött, bent ugyancsak jelmezbe öltözött egyének vártak. Le kellett térdelni, kezünkbe adtak vmi gyanús alkoholtartalmú "italt" meg kellett esküdni vmire és meginni... Ennyi volt, szóval csak be akartak sz_ratni... A buli intenzitásáról csak annyit, hogy úgy félidőtájt mentősök kezdtek körözni odabent, mindenbizonnyal vmi alkoholmérgezett egyén után kutatva... Ez itt mindennapos, legalábbis ez látszott a mentősnő arcán...

Alan (Kanada) David (Spanyolo.) Madeleine (Svédo.) Jeanette (Norvégia) Jouni (Finno.) Én és 1/8ad Anja (Németo.)

Kedden kijött a rendőrség az egyetemre, hogy mindenki leadhassa a tartozkodási engedély kérelmét, ez kedves dolog volt, hogy így "házhoz jöttek", majd kaptunk ebédet is :). Ismét előparty következett, most épp a mentorunk lakására mentünk (megjegyzem, általános dolog, hogy az NHH-n tanulóknak saját lakása van Bergenben, ennyit az életszínvonalról :) illetve egyeseknek emellé még a nyitott-tetejű BMW is dukál - ezért is tudnak minden nemzetközi diáknak helyet adni a koliban). Itt Astrid (holland) javaslatára, mindenki írt vmit egy postit-re, majd húztunk egy tálból, a homlokunkra ragasztottuk, és találgatni kellet ki vagyok? Én Bill Clinton voltam... és én találtam ki a leghamarabb :D. Ezután következett a kocsmatúra (ez is olyan közgazdász dolog lehet) az összes kocsmát végigjártuk a belvárosban, és mindenhol inni kellett, verseny volt a csoportok között, kedvelt játékuk, hogy félbevágott műanyagpalac szájára csővet ragsztaank, és belezúdítják a sört, és bírd kiinni (beer-boom), kellemes, persze ez is megvolt spékelve sílécen való gyaloglás a főtéren, meg körbe-körbe futkozással... Az egyik helyen pl. rendőrnőnek öltözött lányok, meg félmesztelen olajos testű srácok vártak minket bilinccsel... ebben is volt vmi koncepció... Mivel megéheztünk elmentünk a BurgerKingbe (azért ide, mert David utálja a McDonald'sot), hát mit ne mondjak nem szívbajosak, kb. negyed órát vártam a kajára (ezek szerintnem nem olyan a szabály, mint otthon), de legalább elfogadták a Mastercardot... Ennek az estének köszönhetően megismertem Anielat (kanadai lengyel), aki ugyancsak ott volt Oslóban norvégot tanulni, csak ő a hathetes kurzuson, végre vki, akivel tudtam norvégul társalogni... Ugyanis a mentoraim nem akarnak norvégul kommunikálni, igazságszerint a legtöbb norvég úgy néz rám, mintha megrövidülne az által, hogy én norvégul tanultam, ez tükröződik a legtöbbek szemében, vagy csak értetlenül állnak, mikor norvégul szólalok meg, és ha esetleg azt mondom, hogy "csak kicsit értek, ezért lassan", erre az a válasz, hogy átváltanak angolra, ennyit a gyakorlásról...

Szerdán megjött ismét az eső, így a városnézést elnapolták... Estére vmi szórakoztató programot ígértek, csak azt felejtettékel modani, hogy az egész norvégul lesz. Így a nemzetközi cserediákok nem igazán élvezték a dolgot. Sebaj, előtte és helyette csaptunk egy kis partit a konyhánkban (Astrid és én ugyanis egy folyoson lakunk). Itt sok minden történt, úgy értem Alanben (kanadai) dolgozott az alkohol rendesen, így elénekelte nekünk a kanadai himnusz, illetev Celin Diont is éneklet (kicsit fura figura - a karaokee alkalmával meg pl. George Michealt éneklet, mi az hogy éneklet, komplett előadást láthattunk tőle, Georgee stílusban), erre a norvég lányok (Jeanette és Cecilie) előadták a norvég himnuszt. Hosszú este volt :)

Csütörtökön tovább esett az eső, így az eredetivel ellentétben az egyetem udvarán tartottuk meg a barbecuet. De előtte volt az első norvég nyelv és kultúra óra... A néni nagyon érdekes (Hun er veldig spesiell), adott pár alaptanácsot, amit jó ha tudsz a norvégokról, pl. hogy 16 éves koruk körül elfelejtik a légyszíves és az elnézést szavakat... ez sajnos tényleg így van, tapasztalaható a mindennapok során... A magyarok nagyon udvariasak, ismételten mondom. A lényeg az, hogy nem fogok itt norvégot tanulni, mert a félév végére jutnak el oda, amit mi 3 hét alatt megtanultunk Oslóban. Sajnos a beszélgető órákra sem tudok járni, mert előadásom van akkor... De tényleg, hogy mennyire különböző a bergeni és az oslói kiejtés, nem tudom ezt hogy tudják kivitelezni, mikor nem is olyan nagy ország (4,5 millióan vannak csak, mégis "ahány ember annyi" tájszólás)... A barbecue-ra visszatérva, élvezet volt a szélviharban enni azt a tésztás vmit (igazán senki nem értette, hogy ez hol bbq, na de sebaj.

Na de az nap fénypontja a "Norvégia íze" volt... A 18.századi társasági összejövetelekre használt házat (ami ma múzeum) bérelték ki (ugyanis közösségi dolgokra, ma is használják, de pl. egy esküvőre nem adták bérbe, mert az magáncél - ezt az igazgató mondta el), jó volt. A bejártanál két tálcával és egy üveggel vártak bennünket. A "pia" elég erős volt, a nevét ma sem tudom, egy a lényeg egyben kell leküldeni, nem szabad ízlelgetni. Meg kellett kostólni az "előételeket", aztán talágatni, hogy mi az... Így sikeresen ettem fókát (olyan volt mint a resztelt sertés máj, csak a tudat...) na meg bálnát (ezt kifejezetten jobban tudtam volna értékelni, ha pl. meg lett volna főzve, ugyanis nyers volt... ki is köptek, bocs). Ez után egy asztal-számot kellett húzni, ahol az este hátralevő részét töltötted ismerkedtél új arcokkal :), itt fogyasztottuk el a norvég húsgombocót, kifejezetten jó volt, és korábban még sosem gondoltam arra, hogy áfonyalekvárt egyek szaftoshús mellé, de finom volt :), desszertet is kaptunk (vmi tészta volt megkenve cukros fahéjjas vajjal) na meg fagyit is norvég málnával (ezt többször a szánkba rágták, ez nagyon drága norvég málna...). Persze játszani is kellett, minden asztal indulót írt, aztán narancs átadogatás nyakból nyakba... Majd végül menj ki és gyere vissza a "legnorvégabb" dologgal amit csak találasz az éjszaka közepén. Vkik pl. leloptak egy postaládát, másik meg becipeltek egy padot a térről :) kreatív.

Az időnek köszönhetően törölve lett a hegymászás. Én meg kicsit belázasodtam, így passzoltam a pénteki évnyitót, meg az esti "shrimp&wine" vacsit is - nem vesztettem sokat, állítólag a bor osztályon aluli volt... Viszont az évnyitón elmulasztottam a kézfogást a rektorral :( oh, hogy élem túl :) a "diplomámat" azóta megkaptam, ami igazolja, hogy teljesítettem az NHH követelményeit, és beléphetek a hallagtók közé. Nagyon komolyan veszik itt, és abszolút próbálnak egyformán kezelni bennünket a norvég diákokkal :) Pl. az órák is közösek, persze, ha a norvégok angolul felveszik tárgyat.

Szombatra összeszedtem magam, így nem hagytam ki a "Sveiseaften"-t, ami ugyancsak egyidős az iskolával. Ismét csoportokban versengtünk (fő a változatosság), most állatfigurákat kellett húzni, mi lettünk a róka csoport, rengeteg olasz volt (bocs, csak három, viszont ez 50% volt, ugyanis mi csa hatan voltunk, míg más csoportok meg kb. 10, tehát nálunkn nm volt olyan, hogy én most nem akarok résztvenni, muszáj volt minden állomáson versenyezni, no meg inni). Ugyanis a suli meg a koli körül keringtünk az állomások között, csini eső kabátban, amit erre az alkalomra kaptunk. Volt pl. deszkán "síelés" a fűben (jelzem természetesen elestem :), na de azért nemcsak én. Amúgy az olaszok számát tekintve Claudia és Valentina szerint túl sokan is vannak, a legtöbbbjük kedves, és lehet velük beszélgetni (kisebb a nyelvi korlát, ugyanis ők sem perfektek angolból :(), na de azért széles skála van szunyogszemüveges, zselés hajú gigolótól a versace/gucci lányig, de azért a legtöbb normális. Ezt a sárga szerkós őrültet pl. vizeslufival kellett lövöldözni (amúgy ő a diákszervezet elnöke...)

Vasárnap megint le lett fújva minden az eső miatt, de mi egy darabig rendületlenül vártunk az esőben a megbeszélt helyen, de mivel nem jött senki szervező, ezért bementünk a városba egy kávézóba, jó volt. Beszélgettünk, Azahara (spanyol) révén újabb spanyolokat ismertem meg, a déli népek egyértelműen kedvesebbek (Oké, ezt eddig is tudtuk, de így tapasztalva jönnek ki igazán a kontrasztok észak és dél között - oh ez milyen teoretikus...).

Olso har vært slutt men Bergen har begynnte...

2007.08.15. 14:54 | erosmattila | Szólj hozzá!

Oslónak vége, de Bergen elkezdődött… Ez a beszámoló kicsit hosszúra nyúlik, és olyan „rég lejárt” dolgokról is szólok, mint pl. a „nyelvvizsga”, de hát 13 napig nem tudtam közzétenni semmit net híján, de írni folyamatosan írtam, hogy frissek legyenek az élmények…
  
 
Az Oslóban töltött utolsó hétről pár gondolatot.
Hihetetlenül jó volt!!! Kár hogy vége lett, addigra jött bele mindenki, amire abba kellett hagyni (de ez már csak így szokott lenni :( ). Persze annak a népes csapatnak, aki ezután is Oslóban tanul, jobb pár fokkal.
Tök jól esett, mikor KaMan az írásbeli után azzal jött oda hozzám: „Miért nem maradsz Oslóban!”…
  
Jah, tényleg a vizsga. Nem aprózták el, szerdán szóbeli vizsga volt, míg csütörtökön a 3 órás írásbeli (az egész felért egy alapfokú nyelvvizsgával). A szóbelin párokba lettünk osztva, nem tudom milyen szisztéma alapján, ugyanis engem Milenával rakott párba a tanár (azzal a lengyel lánnyal, aki tavaly nyáron aupair volt Norvégiában, gondolhatjátok, mennyivel több szót ismer :(). És Milena sikeresen kihúzta az első időpontot, tehát felkészülni sem volt sok időnk. Igaz nem tudom mi értelme lett volna órákat kotlani egy olyan valakivel, aki nem akar készülni semmit, csak ezt ismételgeti, „Utálom a vizsgákat!”… A konkrét feladatunk (én húztam), telefonbeszélgetés, és meg kellett egyezzünk, hogy együtt vacsorázunk. Arra jutottunk, hogy lecsót fogok főzni :). Szóval, nem tudom milyen lett, mert semmi visszajelzést nem kaptunk, majd csak a végén kapunk egy betűt az egészre (várhatóan egy, másfél hét múlva). Az írásbelit illetően is igencsak komoly volt a követelmény: CD-ről diktált szöveg leírása, nyelvtani teszt, olvasott szövegértés (ami amúgy egy norvég újságcikk volt, fincsi), párbeszéd írása, adott szituációra (min 50 szó) és végül egy min. 150 szavas fogalmazás (4 témából lehetett választani) – mindezt három hét nyelvtanulás után :) Majd meglátjuk.
    
Csütörtök
este volt a nyári egyetemet lezáró búcsúparty. Nem sokan tudtak felhőtlenül mulatni, vagy azért, mert azon rágódott, hogy milyen hamar eltelt, vagy mert a másnap hajnali továbbutazás járt az eszében. Nekem is „tovább kellett állni” péntek reggel – bár ne kellett volna – csomagolhattam, jobban mondva préselhettem a cuccaimat a bőröndbe és táskába. Aztán az 50kgos „pakkommal” a nyakamba vettem a várost, hogy kiérjek a reptérre… Hirtelen átéreztem az igavonó ökrök helyzetét, ugyanis a végén már igencsak nehézkesen vonszoltam magam :(. Amúgy természetesen túlsúlyos voltam (mármint a csomagom :)), fizethettem… Jah, és közben a bőröndöm „húzókája” is megadta magát, se ki, se be… aztán sikerült beerőltetnem, mert ugye csak úgy lehet feladni.
Jah, és utolsó zárógondolatként jöjjön Ula „aranyköpése”: „I am angry and hungry, and come from Hungary” – viccesek ezek a lengyelek :).
Illetve utolsó utáni gondolatként: képzeljétek a július 29-ei norvég napilapban egy 4 oldalas cikk volt Budapestről :), valami turisztikai ajánló szerűség volt, ahogy meg tudtam állapítani, és nem X volt a szerzője (azaz nem fizetett cikk volt), hanem egy norvég újságíró írta le élményeit, és tapasztalatait. Összességében dicsérte, és olcsónak mondta, hát igen Norvégiához képest, minden olcsó… Eltettem a cikket :)
 
    
Aztán megérkeztem Bergenbe (pontosabban csak a reptérre, ami a várostól 45 percre van) innen buszoztam, mert központban vártak. Mondanom sem kell, hogy innentől kezdve a csomagok ismét az én gondjaim voltak, és persze a bőrönd húzókar nem jött ki, ami egyszer be lett téve, az benn is maradt… Nem nyavalygásként írom le mindezt, csak tudjátok nem ezt várná az ember egy drága bőröndtől, illetve nem volt túl könnyű „eszetlenkedni” az utazótáskával és a húzókar nélküli önálló életet élő bőrönddel, jah és a koli egy (norvég) dombon van, úgy értem az átlagosnál meredekebb :).
Mindegy ideértünk – Cecilie kísért a nemzetközi irodából – megkaptam a szobámat (megjegyzem elég lepukkant, semmi élet nincs benne... talán még a Kinizsi is szebb, igaz nagyobb, és kilátás az öbölre :)), no meg a welcome-pakage-et: csekk a kaucióra. Első utam az IKEA-ba vezetett, hiszen itt se paplan se párna nincs a szobában (legalább ágyat adnak, ezek után a’szem már ezt is meg kell köszönni havi 67.200 Ft + 12.000 Ft rezsiért…). Vicces volt az odavezető út, mert annak ellenér, hogy azt hangoztatják, hogy csak kérdezd meg a sofőrt, hogy megáll-e ott, mert beszél angolul, hát ez korántsem volt így. Mint egy földönkívülire, úgy néztek rám, hogy angolul kérdezek… A megállókat, meg még annyira sem mondják be, mint a BKV sofőrök :(. Igaz nem sokra mennék vele, mert még a mai napig nem tudom, hogy mi a megálló neve, ahol lakom… Szóval az IKEA-ban megvettem a legszükségesebbeket, több mint tízezret otthagytam :( Aztán visszajöttem és kipakoltam… Jah és legalább 10 nap, két hétig nem lesz Internet, érzetem, még jó hogy Oslóban vettem norvég SIM kártyát.
    
Szombat
reggelre beterveztem, hogy bemegyek a „sentrum”-ba, hogy vegyek diákbérletet, mert ez így kész ráfizetés (egy út, kvázi vonaljegy 740 Ft, igaz a havi diákbérlet meg 11.520 Ft – kész rablás). Aztán szakadó esőre ébredtem, a panorámából semmit nem lehetett látni, annyira esett. Hiába vártam, hogy csendesedjen… végül elindultam, mondanom sem kell, hogy a kis magyar esernyőm nem igazán bírja a norvég esőt (no meg szelet), már az utolsókat rúgja szegény (majd 4700-5000ért lecserélem, itt ennyi egy esernyő). A szó a legszorosabb értelmében bőrig áztam, a nadrágomból csavarni lehetett a vizet. Sikerült bérletet csináltatnom, elég volt hozzá az igazolás, hogy itt fogok tanulni, meg egy igazolványkép. Természetesen a bankkártyámat nem fogadták el (dombornyomott Mastercard – csak tudnám, akkor minek csináltattam), ahogy a RIMI nevezetű „norvég-csoda” szupermarketben sem. Annyira patrióta népség, hogy csak norvég bankokét fogadják el… Vicces…
Természetesen, most hogy benn ülök a szobában, már nem esik. Bezzeg, ha kimennék, rögtön szakadna… Megfőztem a kis ebédemet, és azóta itt fagyoskodom a szobámban, őszintén: „Rohadt hideg van!” Próbáltam kinézni valami turista érdekességet, hogy holnapra legyen valami programom – természetesen, ha az idő engedi.
Egyelőre, nagyon úgy érzem, hogy ’jeg vil dra tilbake i Oslo!’.
    
A vasárnap sem volt sokkal jobb. Ismét szakadó esőre ébredtem :(, úgyhogy lőttek a betervezett programnak (őszintén nem igazán akartam bőrigázni – ismét). Úgyhogy legalább megírtam a beszámolót a Tempusnak a nyelvtanfolyamról. Délután 16, fél öt körül aztán végre elállt az eső, addig folyamatosan ömlött (pont, mint szombaton), akkor már nem volt túl sok értelme bemenni a városba (minden zárva) pláne a szél is fújt, nagyon. Még mindig hideg van itt… Ha ez lesz a menetrend, hogy egésznap szakad, estére eláll, akkor nem sokat fogok látni a városból… Talán majd holnap…
 
    
Az első hét…
Hétfőn bementem a nemzetközi irodába (nem olyanok, mint nálunk…) lelkesek voltak, és bármiben megpróbálnak segíteni, pl. ha csomagot akarok kapni, azt az ő címükre lehet/kell küldeni stb. Aztán befizettem a postán a kauciót, ismét ugyanaz a szitu volt: ha nincs norvég bankszámlád, amiről utalhatnál, a készpénzbefizetésért „megvámolnak” 65 koronára (2080 Ft) összegtől függetlenül, drága mulatság (ilyenkor gondolkodom el, hogy mennyi lehet egy átlag norvég fizetése, hogy nekik ez, ill. az árak nem okoznak gondot, majd megpróbálom kideríteni :)). A kis blokkommal felkerestem a központi kollégiumi irodát, ahol le kellett jelentsem magam, természetesen inkább a befizetés érdekelte őket :), de kaptam mosókártyát is. És az itteni néni volt az első (és eddig egyetlen ember) Bergenben, aki elismerően és jólesően nyugtázta, hogy próbálok norvégul kommunikálni… Olyannyira, hogy szinte csak norvégul válaszolt mindenre… Őszintén, Oslo után meglepő volt, hogy itt Bergenben még inkább megvető (úgy értem, mit akar ez a hülye külföldi) pillantással illetnek azért, mert próbálsz norvégul (néha kis kézzel-lábbal rásegíteni) kérni valamit… És azok után is meglepett, hogy tudom, nekem pl. jóleső érzés volt, mikor egy holland nő a mekiben próbált magyarul rendelni, és örömmel ujságolta, hogy nyelviskolában magyarul tanul… Mindegy, ilyenek ezek a bergenser-ek (bergeni ember).
    
Aztán ha már ott voltam a világvégén (igencsak messze van a várostól Fantoft, ahova menni kellett), felmásztam az erdőbe megnézni az agyonemlegetett Fatemplomot, igazán nem estem hasra tőle, elmondhatom, hogy láttam, ennyi... Talán az a legérdekesebb benne, hogy ’92-ben porig égett, de újraépítették.
Közben sokat lapozgattam a turistafüzetet, hogy mit is kéne megnézni… Fantoft-ról visszafelé pont elcsíptem egy angol nyelvű „guided tour”-t a Bryggen múzeumban. Érdekes volt, három és fél múzeumon keresztül kalauzolt bennünket az idegenvezető, gyakorlatilag töviről hegyire megismertük Bryggent (ez a 18. századi városrész maradványa), az egykori halkereskedelmi központot. Jah, és miért a fél-múzeum, azért mert a világörökség részének nyilvánított „faházak és sikátorok” szabadon is megtekinthetők, ugyanis alapban pl. butikok vannak bennük…
Felfedeztem magamnak az itteni LIDL-t is, muszáj hiszen a nagyobb bevásárlásokat ott érdemesebb megejteni, amiért ezt leírom a következő, íme a panoráma a norvég LIDL parkolójából, úgy vélem magáért beszél
ez egy felhős napon készült vagy a hegyek ilyen magasak, vagy a felhők vannak alacsonyan :). A másik kevésbé „kellemes” dolog, hogy itt sem fogadják el a Mastercard-ot, ahogy a Tide-nél (itteni BKV) sem, csak a norvég bankkártyákat fogadják el… A pénztáros azt mondta, hogy ez a funkció le van tiltva a terminálon, és beszéljek a menedzsmenttel. Vicces, marad a készpénz, ami ugye még drágábbá teszi a dolgokat…
    
Kedden
Gamle Bergen”-be (Öreg Bergen) mentem, ahol az 1730-as években épült hagyományos norvég faházak vannak. Szép volt, igazából nem ott voltak eredetileg, csak 1949-ben telepítették őket oda múzeumnak, mert útban voltak a városközpontban… Az idegenvezető srác – fiatalabb mint én, jó kis nyári meló – elmondta, hogy vasárnap speciális programok lesznek, három nappal korábban begyújtják az eredeti párszáz éves pékkemencét, és hagyományos bergeni péksüteményt fognak sütni benne. Ekkor még nem vált világossá számomra, hogy az egekig magasztalt, eredeti bergeni csoda nem más, mint cukros-fahéjas csiga. Ugyanis visszamentem, hogy megkóstoljam, és akkor döbbentem meg, hogy 1600 Ft-ért vehettem kelt tésztát :(, igaz omlósabb és puhább volt, mint a nálunk kapható. De ha már ott voltam, kipróbáltam. Jah, és norvégul kértem és kaptam :) nem lógok ki a sorból, ha nem szólalok meg, elnéznek igazi norvégnak is, amit nem nehéz, hisz írtam már, hogy „vegyes” a társaság. Délután utam ismét az IKEA-ba vezetett (a’szem belőlem fognak meggazdagodni, na jó csak viccelek, de) hihetetlenül sok dolog kell a szobába…
    
Szerdán
ismét esett – szerencsére az előző két nap tiszta volt – így nem tudtam elmenni Fløyenre (Bergen fölötti egyik hegy), de bementem megint a nemzetközi irodába, ahol be tudtam mutatkozni Norunn-nak, annyi email után végre személyesen is találkoztunk, ő is nagyon kedves. Ő igazán örült annak, hogy tudok valamicskét norvégul, bár rögtön hozzátette: „Te az oslói dialektust tanultad…”. Aztán bóklásztam a városban , mert nem akartam a szobában ülni, „shoppingolni” mentem, azzal a különbséggel, hogy nem vettem semmit, csak felmértem a terepet, hogy mi mennyiben kerül… Inkább ezt a témát hagyjuk ennyiben. Bementem a turista irodába is, ahol hosszas tépelődés és mérlegelés után befizettem egy fjordtúrára… Azért évődtem, mert az egy napos út 820 NOK volt, de megérte… Erről kicsit később.
    
Csütörtökön
sütött a nap, így jöhetett Fløyen, de előtte még a gondnokra vártam, hogy kalapácsot adjon a rögzítéshez (amúgy a csaj mobilszámát a nemzetközi irodában adták meg, hogy hívjam fel nyugodta… valahogy itt nem olyan nehézkesen mennek a dolgok, ahogy otthon, remélem ez a későbbiekben is így marad). Sajnos a fal nagyon kemény, beton, tehát a szögek megadták magukat, mindegy megoldódottam máshogy! 13 körül értem fel a hegyre a Floibanen-nel (a retúrjegy 50 NOK), tényleg szép a panoráma , és sétáltam az erdőben így bukkantam rá erre a tóra.
    
Péntekre
foglaltam a fjordtúrát (előtte megnéztem az időjárás előrejelzést, mert nem lett volna olyan „buli”, ha szakad az eső), hál’Isten gyönyörű időnk volt, megint leégett az orrom :)… 8:40-kor indult a vonat Vossba (ez a szakasz Bergen­–Oslo vonalon van, ami Európa legszebb vonatútjának van kikiáltva, megértem):
Vossból busszal mentünk Stalheimbe, majd Gudvangenbe:
ahol hajóra szálltunk és végig hajóztunk a legkeskenyebb Nærøyfjorden-en, ami szintén a világörökség része, a legkeskenyebb pontja 250m:
Az Aurlandsfjorden-en keresztül értük el Flåmot, ahol még a hegyi kecskék is megmutatták magukat:
Innen a híres Flåmsbana-val mentünk (hegyi vonat, aminek az alsó végállomása 2m-rel van a tengerszint felett, míg a felső 866m-en van, állítólag vasút-építészeti csoda, elhiszem), megálltunk a Kjosfossen vízesésesnél is,
ahol egyszercsak a habok életrekeltek:
 
 
  
(Jah, itt találkoztam egy magyar házaspárral :), jó volt végre nem olyan "egyedül" érezni magam...)
Majd Myrdal következett, ahonnan vonattal mentünk vissza Bergenbe…
CSODÁLATOS VOLT!!! Megérte. Úgy érzem, hálával tartozom az Úrnak, hogy ezt megérhettem és jó időért is :), és köszönettel anyunak, hogy vállaltuk mindezt.
    
A szombat átlagos volt, boltba mentem és főztem (!) húslevest és csirkét sütöttem, büszke vagyok magamra :). Lassan kezdenek ide szivárogni a cserediákok, ezt abból szűröm le, hogy éjszakánként egyre zajosabb a szint… Nem mindig esik jól arra riadni hajnali kettőkor, hogy ordibálnak a szinten… A szomszéd szobában három orosz pasi lakik. Tomi, Te megint élveznéd a szitut, én kevésbé… Már az, hogy hárman laknak egy egyszemélyes szobában (az egyik elszállásol még kettőt), csak oroszul beszélnek, és valahogy egyikre sem mondhatnám, hogy diákkorú lenne… És nem tudom, nem szimpatikusak… nem tudom leírni, de rosszérzés fog el tőlük, ez van.
Jah, és már meg van a forgatókönyv hétfőre, az „introduction week” első napjára, 200 koronát kell leperkálni, hogy pl. bemehess az új cserediákok „avató bulijára”, húzós beugró…
    
Vasárnap
kinéztem egy buszt, és elmentem a végállomásig, mondván van bérletem, és legalább más részeit is megismerem Bergennek (a végállomás neve alapján lövésem sem volt, milyen helyre visz), nos sikerült… itt is vannak panel lakótelepek ez már egyszer biztos… igaz az erdő közepén. Kicsit groteszkül hatott számomra: tarka Csepel a norvég erdőben, ugyanis a házak színe terén nem válogatósak… Most itt ülök, és blogot írok, hogy ha végre lesz net csak fel kelljen tegyem a kész irományt. És megint az az érzés foglalkoztat, hogy igenis büszke lehetek arra, hogy magyar vagyok. Ne értsetek félre, nem lettem elvakult, megrögzött patrióta vagy rasszista, illetve eddig sem vetettem meg magunkat, ellenkezőleg. Csak ahogy itt vagyok egy idegen országban, még inkább tudom értékelni kicsiny hazánkat, nyelvünket, a természeti környezetünket és a kultúránkat is (nem a politikára és a gazdaságra gondolok, ezt inkább hagyjuk… őszintén, jó kicsit kiszakadni belőle, ugyanis azóta mióta itt vagyok, nem tudom, mi zajlik otthon, talán jobb is). Ahogy itt a norvégot is tanultam, rádöbbentem hogy a magyar is ér annyit. Ugyanis valahogy azáltal, hogy mindig sulykolták, hogy tanulj angolul, németül, mert az „A nyelv”, szerintem, belénk sulykolnak egyfajta, nem is tudom, talán „mi nem érünk annyit” érzést, illetve az ország helyzete is erősíti ezt… Nem akarom, hogy félreértsetek és könnyen lehet, hogy nem értetetek egyet velem, és az is lehet, hogy nem tudom megfelelően visszaadni az érzést, ugyanis sok minden kavarog bennem ezzel kapcsolatban, de akkor is úgy érzem: Megtanultam jobban értékelni magyarságomat! – és szerintem ez jó, és csak szerettem volna kimondani :).

Bergen mår 12 napja

2007.08.14. 11:16 | erosmattila | Szólj hozzá!

Sziasztok, sajnos meg mindig nincs net :( igy nem tudom megosztani az elmenyeimet (pedig lenne bøven :) tehåt addig csak ezt a pår sort tudom irni a konyvtårban (vårnak a gepre, kepzelhetitek 180 cserediåk kenyszerul a konyvtarba), hogy tudassam jol vagyok.

Amint tudok irok bøvebben!

Jeg tror ikke

2007.07.30. 16:43 | erosmattila | 2 komment

Nem hiszem el

Ma megvolt az "ute aktivitet"... Hiába reménykedtünk, megjött a rossz idő (Det er møkkavær - szószerint szar időt jelent). Egész délután szakadt az eső... De ez a norvég tanárokat nem zavarta, az egyik hazament vmi vízhatlanért, a másik pedig elővett egy anorákot meg kabátot a kocsijából, felvette a ruhája fölé és csak ennyit mondott: "Norvég vagyok"!

Vicces volt, mert rajtuk kívül mindenki bőrigázott, ugyanis a programot ettől függetlenül megtartottuk, térdig jártunk a vízben, és idétlenebbnél idétlenebb feladatokat kellett csinálni (megjegyzem napsütésben nem lettek volna annyira idétlenek a feladatok, vagy mégis?) Megint párokba lettünk osztva (A és B osztályból egy-egy ember, sajnos az én párom Irene (olasz) nem igazán volt aktív :( sebaj így én kellett nagyobb aktivitást mutassak :)) Róttuk az erdőt, és az egyes állomásokon a tanároknál "jó" csoportásaink egrecíroztak minket. Sarah kifejezetten élvezte. Megjegyzem az lett volna a feladat, hogy norvégül beszéljünk, Saraht hiába kérdeztem norvégul, ő ennyit mondott: "English, please" - őszintén, nem tud norvégul (még annyira sem mint én), és a felsőbbrendűsége kezd az agyamra menni :( Szóval először igazán ő tette be a kaput azzal, hogy a szakadó esőben, az erdő közepén talicskajárásban kellett volna énekelni... No comment... Míg ő egy fa alatt esernyővel a kezében ennyit mondott: "oh, átázik az ernyőm" (jelzem, mi csurom vizesek voltunk, mert előtte féllábon ugráltunk egy stégen...) Erre közöltem, hogy nagyon sajnálom (a "kedves" hangnememben :), vette a lapot! Hasonló banális feladotokban volt részünk (ugrálva számolj vissza harminctól nulláig, Jörn meg kárörvendően fényképezett... Sarah és Jörn zsák a foltját... De az utolsó és hihetelenül genny feladat az volt, hogy le kellett feküdni hasra a fűben (!!!) és mondtak egy igét és annak mond a múltidejű alakját, és közben nyomd ki magad (mintha fekvőtámasz lenne, csak teljes fekvésből indul a vizes fűből). Ha én ezek után nem leszek beteg, akkor soha!

Live (a tanárunk) annyit mondott, ha egy norvég eltervez vmit, azt nem halasztja el csak azért, mert esik... That is the norwegian way of life... Fincsi :( jah és még azt is mondta, hogy ha ezt túl éled, akkor túl éled Norvégiát :)

Aztán másoknak is elege lett Sarah és Jörn - mi csak vagyunk és röhögünk rajtatok hozzáállásából - ezért a 4 segítőnek is kellett igéket mondani: 

Jörn egyfolytában csak ezt mondogatta: "Oh a pullóverem"... (Kedevs Jörn. Jelzem, nekünk is koszos és vizes lett mindenünk).

Végül kötelet is kellett húzni - szakadó esőben - A csoport B ellen. Mondanom sem kell, mi (B) győztünk :)

Lehet, hogy ez a "levelem" kicsit negatívra sikerült (bocs), de kicsit ingerült vagyok, mert érzem, hogy beteg leszek, megfáztam, köszönhetően ennek a csodás délutánnak, már fáj a fejem :( És azért is ingerült vagyok, mert utálom, ha nincsenek tekintettel mások véleményére, csak megmondják, hogy ezt fogod tenni, akkor is ha nem esik jól. Le se fütyülték, hogy más nemzetek nem ehhez vannak szokva... Oké, hogy ez Norvégia, ismerd meg, de egy kicsit ez sok volt...

A'szem megyek meginni a második csésze forró teámat, csak ne hasogatna így a fejem... Nem akarok beteg lenni!!! Nei, nei, nei, jeg vil ikke vær syk.

Den andre uke endet også...

2007.07.29. 14:55 | erosmattila | Szólj hozzá!

A második hétnek is vége...

Hétfő délután szervezett túránk volt az Osló szívében elterülő Vigeland Parkba. A norvégok nagyon büszkék Gustav Vigeland szobrászukra, az egész park az ő életműve előtt tiszteleg. Sajátos értelmezésben tárja elénk az élet-halál örökös körforgását, de inkább beszéljen helyettem néhány kép. Érdemes volt megnézni, de nem mondom, hogy a világ ma nem itt tartana, ha ez a bácsi nem alkotott volna...

De azért ez aranyos :)

Közben megküldték az ERASMUS és az EILC szerződésémet (megjegyzem, időben...) nagyon vicces, hogy 2000 kmről kell intézkedjek. De az egyetemen "segítőkészek" annyiból, hogy szkennelve is elfogadták. De a Tempus, hát az... Olyan igazolást kérnek, amiről itt még soha nem is hallottak. De persze, az emailemre - amiben próbálom kideríteni mi is az pontosan - mégcsak nem is válaszolnak... Az élet már csak ilyen "egyszerű".

Kedden a szokásos iskola-tanulás zajlott.

Szerdán viszont ismét program volt :) a Nemzeti Galériába mentünk egy helyi tanár idegenvezetésével. Voltak képek amik tetszettek, voltak amik kevesbé, de ez márcsak így szokott lenni. Viszont Gude és Harriet Backer egészen megfogott. Jah, és láttuk Munch Sikoly c. festményét :)

Hans Fredrik Gude: Brudeferd i Hardanger

 

 

 

 

 

 

 

Harriet Backer: Blue Interior

 

 

A galériát követően páran megnéztük a Királyi Palotát... Semmi extra, nálunk sokkal szebb kastélyok vannak (ez az én véleményem). Annyi pozitívuma mindenképp van a dolognak, hogy város közepén egy hatalmas zöld park veszi körül, és ingyenes, bárki bemehet heverészni a fűben. Mi is ezt tettük, ugyanis verőfényes napsütés volt azon  a délutánon. Talán, ha másodszor volt részünk ilyen jó időben.

Csütörtökön aztán ismét dupláztunk, ami a tanulást illeti. A délutáni blokk előtt az egyetem parkjában "roptuk". Nagyon vicces volt, ugyanis a másik csoport tanár nénije a fejébe vette, hogy visszaidézi a saját fiatatlságát és megtanít nekünk egy hagyományos norvég dalt és táncot. Azt mondanom sem kell, hogy a szövegre már egyáltalán nem emlékszem, de a lépések azért még talán mennek :). Egy egyszerűnek tűnő, ám annál nehezebb körtánc volt. Jót "ökörköttünk". A szöveg egy szerelmi csalódásról szólt és a néni a tanárunkkal demonstrálta, hogyan veri el a lány a fiút, amiért tavaly elhagyta, most meg vissza akarja kapni... Röviden ennyi a lényeg, csak mindez norvég "feldolgozásban".

Pénteken ki kellett állni a csoport elé és norvégul pár mondatban be mutatnod magad, nem volt zavaró, meg semmi (már ismerjük egymást anniyra, ill. mindenki csak tanulja a nyelvet), de annyiból tartom ezt fontosnak megemlíteni, mert ez elvileg kisebb csoport munka lett volna - a tanár osztotta be a csoportokat. Azért csak volna, mert Sarah nem volt hajlandó velünk dolgozni, nem tudjuk miért... Az angol emberek nagyon furcsák... Sarah ráragadt Jörnre és mással nem is érintkezik, nem tom a többi nemzet "büdös" neki, hát egészségére - Sznob angol, amúgy őt lehet a legkevésbé megérteni, hogy mit mond, még a skót Jennifert is könnyeben megértjük. Sarah két méterrel a föld fölött jár - egészségére (ezt csak azért írtam le, hogy kiadjam magamból, mindnekitől elnézést érte).

Este "Internatinal cultural evening" volt :) Hatalmas veszteség lett volna, ha kihagyom! Nagy kavalkád volt, emberek a világ minden tájáról (nem hittem volna, hogy az Oslói nyári egyetemre még a Fülöp-szigetekről is jönnek, hogy csak egyet említsek a sok közül). Az este a kultúrák ételeinek bemutatásával indult, ez egy lényeges pont volt, csak hogy egy példát említsek, így mindjárt világos lesz: Pierre első kérdése ez volt "Ingyen van?" - utána egy jó darabig nem láttuk :). Az este előadásokkal folytatódott. Voltak japán táncosok, zimbabwei zene, balkán csoport is volt, akik acapella előadták az Eurovíziós Dalfesztivál elsőhelyezett dalát, fellépett a nyári egyetem táncszínháza - olyan élményben volt részem ott egyhelyben ülve, ami megismételhetetlen, sűrítve kicsit jobban megismertük a világot! Az utolsó műsorszám Brazília volt, bejött két izmos félmesztelen napbarnította brazil srác, és táncoltak. Gondolhatjáttok a lányok hogy tomboltak, mikor elkezdték rázni a feneküket :) Aztán azért két lány is feltünt a színen, igazi szamba kosztümben és fergetegeset táncoltak. Végül becsatlakozott az összes fellépő is, egyben ez volt a finálé is.

Már korábban egyeztettünk KaMan-nal, hogy szombaton elmegyünk a Sjøfartsmuseumba. Így a péntek esti kavalkád után, jött a szombati kirándulás :). Amikkora meg volt beszélve a találkozó, akkor persze szombat nevében, nem közlekedik metró, ígyhát nyakamba vettem a várost, gyalog indultam útnak, aztán busszal mentem - egy kicsit felfedeztem Oslót :). Aztán mikor odaértem, KaMan közölte, hogy lehet 'az olaszok' is jönnek, így ott megvártuk azt a metrót, amit én nem vártam meg, nehogy elkéssek, "vicces" volt :). És igen az olaszok ott voltak a metrón :) Így szép számmal mentünk el Bygdøy-re, ahol a múzeum van. A Fram múzeumban megnéztünk kívülről-belülről egy az északi sark felfedezékor használt hajót.

Majd a Sjøfartsmuseumban egy 20 perces panoráma filmet is a norvég "tenger-partvonalról" (coastline), lenyűgöző volt! - A filmnézést sikerült ingyen elkövetnünk, mert a kijáraton át mentünk be (ugyanis ez volt a Fram a múzeum felé, de mindezt mi nem tudtuk). Aztán mikor felfedeztük a szitut, húztuk ki a "hátsonkat" :) - az ilyen élmények kovácsolják igazán össze az embereket :) A képen KaMant, Giulianat és Deborat láthatjátok rajtam kívül :) Az olasz emberek hihetlenül közvetlenek és barátságosak, a napunk feleannyira sem lett volna olyan tartalmas, és szórakoztató, ha nem velük töltjük együtt! Giuliana kész "vicc", ezt úgy értem, hogy tipikus olasz, hangos és sokszor nem zavartatja magát :) nehéz vele bírni, mert most tanul angolul (a többi olasz tanítgatja), így igazán nehéz volt megállítanom, mikor piros volt a lámpa és ő csak ment, hiába kiabálltam, hogy STOP, Giuliana STOP, ő csak ment... Egyszer meg annyira belefeledkezett az olaszos magyarázásba, hogy szegény nem vett észre egy falra szerelt táblát és szépen "elkaszálta" :( - akkor ez nagyon vicces volt.

Miután nagy fáradtan hazaestem, eszembe jutott, hogy nyolctól filmvetítés lesz, amit mindenképp meg akartam nézni, ígyhát összeszedtem minden erőmet és elmentem (természetesen az a metró, amivel menni akartam, megint nem közlekedett, lassan már kezdem megszokni ;). Úgy hirdették, hogy norvég angol felirattal, tehát mindenki edzette magát, hogy vajon mit ért meg a norvégból...aztán angol volt norvég felirattal :( Nagyon jó volt, a címe Dina (I am Dina, a magyar címe kivételesen ugyanaz: Dina vagyok), minden idők legdrágább norvég filmja (21 millió dollárba került), kell hozzá egyfajta hangulat, hogy az ember "értékelni" tudja, de megindító, és utána Johannával úgy érzetük, nem bírunk fel kellni a székből... Szóval, mindenkinek ajánlom, pláne ha szép észak-norvég tájakra vágyik :)

A mai nap elvileg a pihenés jegyében telik, gyakorlatilag mostam és főztem. Ez azért is nagyszó, mert a mosógép csak norvégul "ért" én meg még nem állok olyan szinten, hogy megértsem mi mit jelent egy ilyen hiper-szuper érintő képernyős mosógépcsodán... Büszke vagyok magamra semmi nem ment össze és semmit nem fogot meg a másik ruha :) Amúgy nem pénzbedobós a dolog, mint a Kinizsiben, hanem digitális chipes 'vaskeriekort'-tal mennek a gépek, hát igen ez a 21. század, jah a mosókártyához, potom 10.000 Ft-os letéti díj ellenében lehetett hozzájutni. Ugyanakkor meglepő, hogy egy mosás vagy szárítás 400 Ft, csak egy százassal drágább, mint otthon. Viszont azért is büszke lehetek magamra, mert a recepción norvégul kértem a mosókártyát :) - ezzel ki is pipáltam az egyik házi feladatot (nordmenn-ekkel kell beszélni).

Jah és tanulni kéne, de egyelőre nem vitt rá a lélek, pedig szerdán szóbeli, csütörtökön meg írásbeli... Leginkább azért frusztrál a dolog, mert mindjárt vége lesz, és nem akarom! JÓ ITT! Az első nap nem gondoltam volna, hogy ezt fogom mondani. Remélem Bergenben is megtalálom azokat az embereket, akikkel szívesen leszünk együtt :) Szorítsatok, hogy így legyen!!!

Jah, holnap délután meg a koli melleti tónál fogjuk tartani az órákat, megint vmi piknikhez hasonló "ute aktivitet" :) Reméljük nem fog esni.

Ezt majdnem elfelejtettem, itt éppen rénszarvas "vagyok" :D

Az első hét Oslóban

2007.07.22. 12:47 | erosmattila | 2 komment

Den første uken min i Oslo

Az elmúlt két napban "hihetetlen" dolog történt velem: LEÉGTEM (egyelőre nem anyagilag, az majd csak ezután fog következni, ugyanis itt minden elképesztően drága, még a németek és az angolok is ezen sopánkodnak... pl. tej, kenyér, felvágott, vaj, 3 db alma = 4.300 Ft...). Nos a leégésre visszatérve, nem hittem volna, hogy a norvég napnak ilyen ereje van (amúgy kb. 20fok volt tegnap és az előtt), az orrom és az arcom pecsenye vörösre sült :( még otthon a 30-40 fokban sem szoktam lesülni, szóval nem hoztam naptejet... és fáj, dehát mindenkinek ismerős az érzés, csak meglepett, hogy pont Norvégiában égtem le :) és az sem kizárt, hogy egy kisebbfajta napszúrást is sikerült kapnom, ugyanis borzalmasan fáj(t) a fejem, jah és nincs sapkám, őszintén nem gondoltam, hogy szükség lehet napellenzőre az északi félteke igencsak északi részén, ahogy azt sem, hogy 15ös faktorú fényvédőkrémet kellene használni. Lehet, hogy csak az én hiányosságaimat muttatja, hogy nem számoltam a magas UV sugárzással. Ugyanis már csak erre tudok gondolni, hogy ez lehet az oka...

Most vasárnap nevében, kicsit szusszanok (végre van időm leírni, mi is történt velünk :) aztán "jeg laerer norsk", belevetem magam a norvég tanulásba, egy csomó szót és kifejezést kell megtanulni :) Amúgy minden reggel a nyelvi laborban kezdünk, a könyvből hallgatunk és ismétlünk mondatokat, szavak, stb. A gép fel is veszi, amit mondtál, utána visszahallgathatod :) És mindvégig a tanár néni "mindenkibe" belehallgat és kijavít, vagy csak azt mondja, det er bra, just keep going :) Nagyon kedves, és lelkes!

Még a szerdai (onsdag) oslói sétánkkal kapcsolatban jutott eszembe, hogy általában egyedüli magyarként mindig besorolódom a lengyelek közé (ők ugyanis vannak szép számmal)... Akkor épp az egyik német lány gondolta, hogy azzal a indit, hogy "you come from Poland", hogy megtörje a jeget :) kicsit mellélőtt, de rögtön kapcsolt, hatalmas rákészülés után kinyögte: "Egeszsegedre" :) Aranyos volt. Ezt csak azért írtam, le hogy lám, így élünk más nemzetek szemében :) A túra mint már írtam, érdekes és szép volt. Láttuk a 19. századi norvég építészet csodáit, a gyáripar csíráit, a kissé gettó szerű negyedet, ahova az "alternatív" jelleget kedvelők járnak szórakozni. No meg megismerhettük az "örült" norvég biciklistákat, csengőjük az nincs, de "mennek mint a meszes" :( Az idegenvezető elvitt minket, addig amíg fizették, aztán utunkra bocsátot :) vicces volt, hogy tatláljunk vissza egyedül a koliba, de sikerült! A visszaút során megismerkedtem a francia lányokkal (Elodie, Clementine és Marie), Elodie vmi csoda folytán kapásból tudta az utat visszafelé :) - a képek lejjebb vannak

Csütörtökön (torsdag) délután volt tanítás, mert reggel azok mentek a rendőrségre, akik Oslóban maradnak tanulni. Nekem elméletileg majd Bergen kell intéznem... Az órák után úgy gondoltam, felkeresem a legközelebbi LIDL-t, mert az viszonylag olcsó. Tényleg az, a fentihez hasonló "menüt" 2.700 FTból megúsztam... Ott találkoztam Kristinával és Jenniferrel, más is felkutatta magának a LIDL-t :). Ez a nap nem volt olyan tartalmas, viszont legalább olyan fárasztó :( A legnehezebb még mindig azt megszokni, hogy éjjel nincs sötét. A magyar szerveztem igényelné, azt hogy sötét legyen, nekem vhogy ez együttjár(na) az alvással... Itt nem fog!

Pénteken (fredag) elfogyasztottam az első hamisítatlan norvég ebédemet :) Felkutattam az egyetemi "menzát", hogy egyek vmi főtt ételet. Kettő közül lehet választani, vega és hagyományos. Vicces volt a szitu, mert a kis ázsiai néni (aki próbált kiszolgálni) egy szót sem értett angolul, az én norvégom meg még nem olyan jó... De elkövettem azt a "hibát", hogy norvégul próbáltam elmondani neki, hogy most tanulom a nyelvet. Nagyon érdeklődő volt, mosolygott, megkérdezte, hogy itt fogok tanulni, mondtam, hogy Bergenbe megyek, de mivel az alapvető időhatározók még hiányoznak a szótárunkból, így mindenáron azt hitte, hogy holnap megyek. Felettébb vicces volt :) De végül sikerült, az árat angolul mondta és mutatta az ujjaival :) Főtt lazacot ettem főtt krumplival, uborkasalaátával és tejföllel :D jó volt (igaz melegnek nem lehetett mondani, és a lazac ízetlen volt), de akkor is jó volt. Pláne, hogy 40 koronába került (kb. 1280 Ft), amennyiből akkor sem lehetne kihozni, ha magam főzöcskéznék.

Mivel ezen a délutánon ragyogó napsütés volt (ekkor kezdtem legégni :) elhatároztam, hogy felfedezem magamnak a kollégium környékét, ugyanis valahol a közelben egy tó van. Nos megtaláltam Sognsvann-t, gyönyörü. Tipikus norvég tó, dús erdővel körülvéve a lejtők találkozásában :). Egy kicsit bepillanthattam a norvég életvitelbe is: hatalmas parkoló van a tó előtt, a helyiek itt leparkolnak, felveszik a sportcipőt, és rójják a köröket a tó körül, ugyanis kaviccsal leszórt "járda" veszi körbe az egészet. Az idősebbek meg kézenfogva sétálnak :) Szép volt. Én is körbesétáltam a tavat, kb. egy órámba telt és rengeteg képet csináltam! Az erdőt dús tűlevél halom borítja és olyan puha, kellemes rajta járni. Amúgy akármerre mész, a fű amellet, hogy zöldebb, sokkal dúsabb is.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Ahogy kifele haladtam az erdőből, csoporttársaim jöttek velem szembe: ezt az időzítést! Épp a Síugratóhoz (Holmenkollen) tartottak, természetesen csatlakoztam :) Ekkor még azt hittem tudják, hova megyünk... De csomó erdei gyaloglás után már ők is elbizonytalanodtak. Sarah (a laza angol csaj) leszólított egy "nordmann"-t (beszélt angolul :), aki azt javasolta, hogy menjünk metróval, mert messze van. De nem, mi kemények vagyunk, gyalog karunk menni :) A férfi elképedt, mert az legalább egy órára van onnan... Több - norvég viszonylatban is meredeknek számító - út "megmászása" után zsákutcába érkeztünk :) csak az erdő folytatódott tovább... Jörn (a laza német srác) és Sarah az erdőbe akart tovább menni, annak ellenére, hogy a térkép szerint nem folytatódott arról út, ugyanis nem akartak lefelé menni a hegyről, hamár ennyit megmásztak... De akadt egy másik tábor (jómagam is közéjük tartoztam), akik inkább lefelé vették volna az irányt, amerre a térkép mutatta. Végül 1:2 arányban szétváltunk, Jörn azt mondta "the first the winner", oké "that's deal". Jennifer, Marlies és én kb. 500 m megtétele után elértük a metróállomást, ahonnan max. 10 perc volt az út :). Megnéztük a panorámát, a síugratót és a kápolnát is. Egy hegyoldalba faragott trollt is láttunk. Elmondásuk alapján a többiek is odaértek vmikor, de addigra mi már rég otthon voltunk :). Mi "győztünk" :)

Tegnap (i går), még szombat nevében is volt tanítás (be kell tartani az óraszámot), de a tanáraink nem voltak olyan szőrösszívűek. Pikniket szerveztek nekünk, mindenki vitt vmit a közösbe. Mindkét csoportból (ugyanis párhuzamosan két csoportban folyik az oktatás) 2-2 embert osztottak egy csapatba, és feladatokat kellett végrehajtani :) Először is kaptunk egy térképet, hogy ide jussunk el, minden utasítás norvégül volt - természetesen. Menetközben 5 különböző virágot kellet szedni, meg beszélni egy norvég emberrel! Muszáj volt kommunikálni egymással, tehát olvadt a jég :) én a német Frierikával, az angol-kínai KaMannal és a görög Manolisszal voltam egy csapatban. Sikerült leszolítanunk a helyi Tinát, aki az oslói egyetemen tanul és beszélgettünk vele :) Kvízt is kellett csinálni, kaptunk egy táblázatot kérdésekkel pl. snakker minimum tre språk? - legalább 3 nyelvet beszél, és ki kellett deríteni, ki az akire illik a leírás, norvégul kellett kérdezgetni egymást :) Liva, a tanárunk nagyon kedves volt, a bemutatkozó írásomból megjegyezte, hogy a Balatonnál lakom, így volt egy olyan kérdés: bor med den størsten sjøen i Mellom-Europa, Közép-Európa legnagyobb tava mellett lakik :) Nagy fejtörést okozott a többieknek :D vagy inkább :(. Aztán kaptunk egy papírt tele kérdésekkel pl. hogy hívják a norvég köztársasági elnököt, és helyieket kellett kifaggatni :), egy dalt is kellett íni a csapatunkról norvégul és persze előadni, felettébb "jó" érzés volt. Jah, és a délelőtt fénypontja, a két osztály közötti futóverseny, akkor indulhattál futni a körödet, ha megválaszoltál egy norvég kérdést, norvégul :), a mi nyelvi csoportunk győzőtt :D!

A jó idő arra indította az embereket, hogy délután kéne csinálni vmit, közösen elmentünk az Oslo fjord Langøyene nevű szigetére. Fantasztikus volt. Az odafelé vezető úton a csoport hozta a formáját, beiktattunk néhány kerülöt, de így legalább ismerkedtünk a várossal. Azért ezt a szigetet választottuk, mert ide ment leghamarabb hajó :) tök jó dolog, hogy a "BKV (itt Oslo Sporvein)"-bérlet a nyári időszakban közlekedő hajókra is érvényes. A szigeten megdöbbentő volt, hogy az emberek strandoltak, fürödtek a vízben. Mi meg hosszúnadrág, pulcsi a kézben sétáltunk közöttük, mindenki látta, hogy turisták vagyunk :). Csodás volt ott ülni egy szikla tetején és merengeni a messzi távolba, a tengerbe... Felesleges hozzátennem, itt megjobban leégtem :) Jah, amúgy amúgy kerestünk egy helyet, ahová leülhetünk, megtaláltuk a nudista szekciót is :)

Aztán eltelt a nap. Élménydúsan :D

Jah, még vmi, azt hittem az északi emberek udvariasak, kedvesek, de NEM! Még a magyarok is előzékenyebbek, figyelmesebbek. Akkor sem kérnek elnézést, ha fellöknek. Vagy ami talán a legmeghökkentőbb volt, utaztunk a metrón, egy norvég lánynak vérzett az orra. Jörn adott neki zsepit, és a csaj meg sem köszönte... Marlies pedig a Sí múzeumnál kérdezte a pénztárost, hogy tudna-e mondani pár infót a múzeumról, a válasz ennyi volt: "No."

A mai kirándulás

2007.07.20. 21:55 | erosmattila | 1 komment

Egyelőre képekben...

Sognsvann

Holmenkollen

Kristina örül :) A többiek a térképet bújják.

Sarah és Pierre lemaradt...

Osló a magasból.

A győztes csapat: Jennifer, Attila és Marlies.

 

Töltöttem fel képeket

2007.07.19. 21:49 | erosmattila | Szólj hozzá!

Most csak gyorsan írok pár sort, mert nagyon fáradt vagyok...

Nagyon komolyan veszik itt a norvég oktatást, napról napra van házi feladat stb., nem is igen jut emelett szabadidő. De talán ami még a leginkább megviseli a szervezetem, az az hogy nem akar sötét lenni, úgy értem itt van fél tíz és olyan világos van, mint mondjuk nálunk délután háromkor. Meg kell szokni :)

És szinte állandóan szürke az ég, és rengeteget esik az eső, de úgy igazán. Ma reggel viszont gyönyörű napsütés volt, úgy hogy elég volt csak egy póló (különben az elmúlt napokban kabát nélkül nem lehetett menni sehová). Ha belegondolok, hogy otthon most 40 fok van, itt meg jó ha 20...

Tegnap egy idegenvezetővel sétáltunk Oslóban, jó volt de hosszú is volt :) majd egy következő írásomban, hamár frappánsan össze tudom foglalni a történteket, addig legyen itt izelítűül pár kép. És a többit a linkekből érhetitek el :)

Jó éjt (holnap korán reggel vár a nyelvi labor :)

Elsø nap az iskolaban…

2007.07.17. 16:15 | erosmattila | Szólj hozzá!

Eløszor is megcsak ismerkedem a norveg kiosztåsu billentyuzettel (az iras jelek sem ott vannak, mint nålunk, a z es y is helyet cserelt), tehåt nezzetek el nekem, es a magyar betuk tobbsege nem is letezik itt, probålok hasonlokat keresni :)…
Ma voltak az elsø norveg oråink, szåm szerint 4 :). Mår ennyit tudok:
Jeg heter Attila M. Erøs, jeg er tjueto år. Jeg kommer fra Ungarn, jeg er ungarsk. Jeg studere i Oslo nå. Jeg snakker ungarsk, engelsk og litt tysk. Jeg forstår litt norsk nå og jeg vil studere norsk.
Szep ugye? Nekem tetszik (eddig)

Kepzeljetek, az elsø ora vegen szintfelmerø tesztet irattak velunk, meg diktaltak is. Ugyanis szet akarnak bontani minket haladokra es kezdokre… Nekem tokeletes lesz a kezdo, amiben vagyok, mert a tanår nenink nagyon aranyos :) es a vegen nala kell syobeli vizsgat tenni… ezek nagyon komolyan veszik!

A tegnapi kalandos utamat osszefoglalva:
13:40 helyett kb. 17:10kor indultunk, ugyanis a gepunk Oslobol Budapestre feluton lerobbant, probaltak megjavitani, nem lehetett... Es vegul egy måsik legitarsasag gepe jott ertunk... Vicces volt. Kulonosen azert, mert igy fel 8 utan ertunk ide, nekem 21:00re a koliban kellett lennem, kulonben aludhattam volna ahol akarok, ezt a nemzetkezi koordinåtor mondta telefonon, ugyanis probåltam ertesiteni, hogy kesek.

Annyibol hatalmas szerencsem volt, hogy meg Ferihegyen megismertem Krisztit, aki Norvegiaban nøtt fel, nyolc eve ujra Osloban el, es magyar :) Vele vonatoztam be Oslo Sentral Stasjon-ra, ott segitett a taxinål, a kedves muzulmån soførrel megbeszelte, hogy ha nem erek oda kilencig baj lesz... A taxis menet køzben odaadta a mobiljat, hogy hivjam fel a koordinatort, hogy kesek 5 percet, es ok ketten norvegul megbeszeltek, hogy pontosan hova vigyen :) ezutan az is kiderult, hogy a sofor huga a SOTE-n tanul gyogyszeresznek, kicsi a vilag... Amugy Oslo tele van arabokkal, feketekkel es azsiaiakbol is van rendesen, ez egy multikulturalis orszag :)... Nos elgyotorve oda ertem, megvårtak es kaptam szobåt is...

Ha vegre sikerul elintezni, hogy legyen net a szobaban, akkor teszek fel kepeket is. Addig ugyanis marad a gepterem, ezzel az idegesito klaviaturaval…
Reggel iszonyatosan szakadt az esø, nalunk igy nagyon ritkån esik... Elaztam, annak ellenere, hogy kabat es esernyo volt rajtam es nålam. Megnyugtattak, Bergen („my final destination” ahogy itt hivatkoznak rå) is the rainiest city of Europe... Ezzel bezzeg nem dicsekednek az image fuzetukben...

A hozzåm hasonlo nyelvtanulok kozott a nemetek vannak a legtobben, na meg a lengyelek. En egymagam kepviselem kishazånkat, de nem lesz semmi gond kiållom a probåt!

Es most megyek keritek vmi boltot, mert kajåt meg innivalot kell vegyek, na meg berletet is, es nem tudom meddig vannak nyitva...

Final count down...in the transit

2007.07.16. 13:33 | erosmattila | Szólj hozzá!

Nos, a mai nap is eljött... Idáig jól telt (viszonlyag) jelenleg a transit váróban ülök (sikerült találnom egy helyet :) ugyanis rengeteg az ember itt) ennek oka az lehet, hogy pl. a Skyeurope Amsterdami járata reggel 7:10-re volt kiírva, az utasai még itt vannak (most 13.28 van) én már meg sem lepődöm azon, hogy az én gépem előreláthatólag 15.00 fog indulni, 13.40 helyett. De ehhez még valószínűleg jön még pár óra, mert a gép még meg sem jött Oslóból (ugyanaz megy majd vissza vmikor)... ez csak azért necces, mert tól-ig be van határolva, hogy meddig kell Oslóban a koliba érnem. Szóval "VICCES"... sosem mehetnek a dolgok simán... Az túl egyszerű lenne...

Épp most chatelek Stefivel msn-en, és megfogadom a tanácsát: POZITÍV HOZZÁÁLLÁS :)

De sikerült ablak melletti ülést kérnem :) legalább ez... majd csinálok képeket ;)

Amúgy a poggyászom kissé túlsúlyos volt, de eddig úgy néz ki semmi baj, szemet húnytak felette. Dehát nem könnyű 5 hónapra csomagolni...

Más "izgi" nem történt velem, ha legközelebb sikerül nethez kerülnöm, majd megosztom tapasztalataimat az Oslóba érkezésemet és közlekedésemet illetően. Ugye várjátok a következő "epizódot"?!

Sziasztok

Készülés 1000rel

2007.07.13. 20:51 | erosmattila | Szólj hozzá!

Ma nem sok érdekes történt, a börönd többszöri ki és bepakolását leszámítva :( már 23 kg-nál tartunk, és még nincs is meg minden...

Ami miatt mégis írok, mert Anikónk (úgy érzem állandó szereplője lesz mondandómnak :) ma átvette KIVÁLÓ minősítésű DIPLOMÁJÁT!!!

Gratula és puszi