Igen, sajnos megkezdődtek a dolgos hétköznapok, hiába tiltakozik mindenki :(... olyannyira, hogy még hétvégén sincs túl sok pihenés. Ugyanis már meg kellett írni az első beadandót váll.pü-ből, a következő határidős dolgozat a váll.strat jövőheti projekt. Viszont prezentálni is kell majd fogym.magból két hét múlva, de azért a cikket már most elolvastam, mert a héten ülünk össze először... szóval sűrű az élet, főleg így nyár végén, nem ehhez vagyok szokva. Igaz az idő kifejezetten őszi, tehát nincs okom panaszra... De hallom otthon is beköszöntött az ősz... Jah, de a "legviccesebb" dolog az volt, hogy szerda este meetinget tartottunk a márkamenedzsment házi dolgozat miatt, megjegyzem a határidő dec. 4... azt hiszem kifogtam a "legjobb" csoportot, igazából csak Santi (indonéz) az, aki ennyire "rá van kattanva". Ötletként felvetettem, hogy írhatnánk az Apple iPod-ról, erre ő azt mondta, hogy senki nem használ iPodot, ennyit a tájékozottságáról, ő inkább elképesztőbbnél elképesztőbb ötletekkel állt elő (nem akartam azt írni, hogy hülyeségekkel, opsz mégis sikerült :p).
Na mindegy, a tanulás részéről talán ennyi elég is, ha megírtam élményeimet, akkor megint jöhet a váll.strat, mentsetek meg!!!, szóval csak röviden... Egész héten vártam, hogy a drágalátos posta kézbesítse a csomagot, amit anyuék már több mint egy hete feladtak, természetesen nem ért ide, ennyit a 20 ezer Ftos 7-9 napos szállításról... Amúgy a net továbbra is sz_r, nagyon elegem van belőle, hálát adhatok az Úrnak, ha megközelíti a 90 Kbitet másodpercenként (természetesen ez a megközelítés alulról értendő, sajnos :(). Ez ügyben hiába próbáltam intézni bármit is, minden lehetséges emailcímre írtam, minden lehetséges emberrel beszéltem, még Norunnt is ráállítottam az ügyre (ill. nem kellett állítani :) ő maga akadt ki azon, hogy micsoda dolog ez, és majd ő, mert ha hivatalból megkeresi őket, muszáj reagáljanak), de természetesen semmi nem történt... A koli "rendszergazdája" nem tudott csinálni semmit - egyáltalán kétséges, hogy érte-e hozzá, vagy csak megkapta ezt a címet "IT-support", az üzemeltető nem küld senkit, hogy megszerelje... Ezen a téren nem érzem, hogy bármiben is más lenne itt "nyugaton", mint Magyarországon... szomorú. Oh, viszont azt sikerült elérnünk (mert azért más is ki van akadva), hogy kiragasztottak egy nyamvadt papírt a bejárati ajtóra: tudjuk, hogy sz_r a net, nem tudjuk mi a baja, nyugi... Jah, és azt a megoldási javaslatot kaptam az "IT-support" mókustól (amúgy tényleg olyan mókus feje van a srácnak, olyan fogakkal,vagy inkább egér? - na mindegy nem olyan fontos), hogyha gyors netet akarok, akkor üljek a porta elé, mert ott van wifi... Ja mondom, nagyon vicces lesz majd az egész A és B tömb oda ül és skypol, ennyi erővel szólhatna a Guiness szövetségnek is, hogy Hé! itt marhák világcsúcsot akarnak dönteni, csoportos skypolásban... vagy lehet, hogy ez a cél? :D
Csütörtökön volt az első Fotogruppen-es találkozó, jó volt. John a vezető, rendes, új arcokat ismertem meg, na meg közelebbről megismerkedhettünk a félprofi kamerákkal is. Tök jó, elmagyaráztak pár alap dolgot a fotózással kapcsolatban (na nem azt, hogy idenézz bele, hogy lásd, hanem pl. az ISO értékekről, az objektívről, meg az ilyen komolyabb dolgokat), egyelőre nem tudjuk, mi lesz a feladatunk, vszeg az egyetemi rendezvényeken, meg bulikon kell majd fényképezni... szívesebben csinálnék tájképeket, hisz Norvégia különösen alkalmas lenne, de tanulni ez is jó lesz... Amíg nem tollasodom meg, be kell érjük a kis masinám teljesítményével... Még aznap este tök jó buli volt a Klubbenben, talán azért lehetett élvezni annyira, mert nem volt fullon norvég részegekkel, csak a cserediákok voltak ott, ugyanis nekünk vetítették le a welcome weeket képekben :D. Engem is sikeresen lekaptak egy olyan pillanatomban, mikor a kétkedésem kiült az arcomra, akik ismernek, azoknak nem kell ecsetelni, hogy nem annyira előnyös az a kép :). Utána jót buliztunk, nagyon jót :D táncoltunk, és egy szerűen jó volt, én azokat a bulikat szeretem, akik csak úgy alapból jók, úgy értem se nem sok, se nem kevés. Ez pont el volt találva, az első ilyen bulim az NHH-n, remélem, lesz még ilyen. Készültek fotók is, ha sikerül meg szereznem az olasz lányoktól, akkor felteszem ide. Jah, ugyanis Valentinával nyomtuk sokat :), másnap reggel vicces volt, hogy beszálltam a liftbe egy másik olasz lány mellé, és azt mondta, hi Attila... honnan tudja a nevem... mindegy, de jó :D.
Azóta pihengetek, meg tanulok, illetve csak -gatok, próbálok, de valahogy kevésbé visz rá a lélek, hogy angolul olvassak "emelkedett" akadémiai gondolatokat, de muszáj lesz!!!
Még a múlthétre visszagondolva:
Péntek délután elment az áram a szobámban, és a szomszéd kínai csajnál is... Képzelhetitek, péntek délután kit találtunk, hogy segítsen, a nagy senkit. Itt még jobban betartják a péntek du-t, mint otthon és ez nagy szó :) Tehát megpróbáltuk magunk kicserélni a biztosítékot, de azt mondanom sem kell, hogy ezzel a régi olvadó biztosítékkal nem volt dolgom korábban, utoljára technika órán általánosban, vagy az fizika óra volt? Mindegy, hiába cserélgettük őket, semmi nem változott (ugyanis volt a kisszekrénybe odakészítve váltás, de persze nem olyan méretű, ami nekünk kellett, szóval Astrid (a holland lány a folyosón) adott nekünk, de azt ne kérdezzétek neki honnan volt, biztos azzal alszik, vagy fogalmam sincs :p). Gondoltam, hátha másnapra visszajön, de nem történt semmi, így már mindeketten kiköltöztünk a konyhába telefont meg laptopot tölteni. Az összes lehetséges számot felhívtam, amit csak tudtam. A karbantartó természetesen ki volt kapcsolva, aztán meg ott van a napi 24 órán át hívható sürgősségi telefonszám, na vagy úgy a hatodik próbálkozás táján fel is vették... Mindegy a pasi rendes volt, küldött vkit, aki kicserélte a biztosítékot... Jó felé tapagatóztunk, csak mi nem kettőt cseréltünk ki egyszerre, csak egyet-egyet :(, mindegy ezt is megtanultuk. A pasi is a lelkünkre kötötte, hogy legközelebb mit kell csináljunk ilyen esetben :)
És még pár gondolat Kishazánk itteni megítéléséről:
Aki valaha is járt nálunk (a legtöbb csak Budapesten), annak nemcsak a gulyást meg a paprikát jelentjük (hisz ahogy már írtam, aki egy kicsit is tájékozottabb az ezeket tudja), de a nagy többség, jó ha belő minket a térképen... Mindegy most a pozitív élménykeről... A mentorunk Marianne tavaly Bécsben tanult, és Pestre is elment, mert barátai tanulnak a SOTE-n (külföldön a'szem az orvosi egyetemünk az ami tényleg híres, lásd oslói taxi sofőr húga :), és csak pozitívan nyilatkozott, nagyon tettszett neki (hát más, mint amihez szokva van), és vissza akar még menni. Aztán a Sveisaften-en találkoztam egy holland sráccal, aki itt most PhD-s, és mikor megtudta, hogy magyar vagyok, azt mondta (vagy inkább próbálta) "beszélek kicsit magyarul", a Corvinuson volt cserediák, és ő is nagyon élvezte a nálunk töltött időt. Aztán most hétfőn találkoztam egy novég lánnyal (gondolom az, mert amúgy ázsiai, de nem cserediák, nehéz eldönteni, hogy ki a norvég és ki nem, tudjátok, vegyes a társaság) a multimedia órán, aki majd kibújt a bőréből, mikor megtudta, hogy a Corvinusra járok, és leginkább a Livingroomra emlékszik vissza szívesen... Szóval, aki járt már nálunk, az mind jó véleménnyel van az országról, és nem csak az általános sztereotípiáknál ragadt le - szerintem ez jó (legalábbis mikor ilyenbe botlok, jóérzés a szívemnek). Jah, amúgy még az első héten a liftben találkoztunk egy félrészeg sráccal, akitől Dani csak úgy megkérdezte, hogy norvég vagy? Erre a gyerek: nem félig norvég, félig magyar! Ez hihettelen, milyen kicsi a világ, három magyar beszáll egy "félmagyar" mellé a norvég liftbe :) - világ magyarjai egyesüljetek :p, annyit tudott, hogy szervusz, meg hogy Kalocsa, mert az apja onnan származik. A sokadig érdekes dolog, hogy váll.pü-ből a tanársegéd neve Peter Molnar, felcsillant a szemem, és persze hogy megkérdeztem, hogy magyar-e, de nem. Szlovák, az apja magyar, de egy szót sem tud magyarul... Sebaj, vagyunk így is elegen :D
